vonatpótlóautóbusz

van egy eszközöm. valahol egy másik országban egy forgalmas téren egy népszerű tévéállomás felszerelt egy kamerát és közvetíti az ott zajló eseményeket. az emberek vidáman integetnek a teret pásztázó kamerának, én meg rátettem egy lézercélzót erre a kamerára, és néha otthonról unalmamban a lézercélzó segítségével találomra felgyújtok egy-két embert, akiket épp a kamera mutat. a tévét szerintem nem zavarja, meg úgy igazából senkit se nagyon. de ez rossz, úgyhogy nem álmodok többet ilyet.

találtam az ifjúsági napokon egy dobozt, egy kis fehér kartondobozt. addig hajtogattam, míg el tudtam tenni és hazahoztam, bár a hídon állítólag megszólták, de azok köcsögök, én nekem meg mostmár van egy ilyen fehér kartondobozom. az embereket viszont nem (mindig) találtam, összehajtogatni se könnyű őket és hazavinni se, úgyhogy ezzel kapcsolatban nincs eredmény. volt még sok por, meg egyéb ilyenkor szokásos dolgok. végülis biztos jó volt.

egyre több bútorral és nedaóval alszok most majd, aki egy bicikli és még nem biztos, hogy így fogom hívni és még egy plazmatévé-doboz is van, de tévé aaz nincs hozzá, viszont így akár el is férek benne. ha tudok. a játékos kedvűek húzzák alá az állítmányt. én már nem mindent tudok megszámolni, csak így interpolálok.

tárgyakkal jobb álmodni, mint nemtárgyakkal. most az hogy hangzana, ha azt mondanám, hogy a tárgyakat (többé-kevésbé) meg lehet vásárolni és annyi? dehát ezt mondom. és a nemtárgyak meg jönnek és elkapnak, és akkor nincs menekvés.

másrészt. az a különbség, hogy régen várni kellett, hogy meg tudjuk mutatni az őt, mert sose jött arra, hogy meg tudjuk mutatni, hogy na ő, hanem nem, csak ritkán. most meg csak ki kell nyitni a duplavés szolgáltatót és minden ottvan, sőt.

ha egyszer lesz egy rendes rémálmom, lesz benne egy jelenet, ahol egy ilyesmi helyen éjszaka ott van egy macska, és aztán elszalad.

legyenek olyanok, hogy okosabbak nálam. legyenek olyanok, hogy már majdnem olyan okosak, mint én. legyenek okosak. sejtsék amit én már rég.. …vagy még nem. legyen… legyenek dolgok, amik… legyenek olyan dolgok, amik.. legyenek úgy, hogy a.. legyenek, mindegy milyenek. úgyse veszem észre. csak, ö.. majd elmondom.

képzeletben forgattam egy filmet. vagyis zenés összeállítást készítettem. arról, hogy vonattal elutazok svájcba, ott töltök pár napot és autóval visszajövök. de ehhez kéne tudni koncentrálni, koncepcionálni, látni át. ennél jobban nem tudtam átgondolni.

azt még ki tudom találni, hogy mit kéne kitalálni, de kitalálni már nem tudom. inkább csak szétosztom a csillagokat, fogyasztom a bogyókat és kitalálom mennyi mindent kéne még kitalálni.

a paródiát lehet parodizálni?
vannak például napok, amikor egy csónakban süllyedünk, és nem teszünk ellene semmit, mert vannak dolgok, amik csak valahogy jók, és máshogy nem jók. a tervek például általában nem jók, mert nem megbízhatók. a szerződés például jobb, mert körültekintőbb, viszont alá kell írni és túl olyan. de mi lesz akkor ha mindenki alá akarja íratni a dolgokat? és mi lesz akkor ha nem lesznek tervek?
ugyanakkor ez már egy megváltozott tartalmú versszak volt, tehát jöjjön is a refrén: nem érek rá azon gondolkodni, hogy mi lesz akkor, mert üldöznek.
de majd írok róluk listát.

összehajtom és összeragad. kihajtom és flötty. másik meg gluggy és bugyburuggy. deaőizé.