vonatpótlóautóbusz

a konyhaművészet alapja egy jó éles kés - gondoltam miközben paradicsomot szeleteltem a kolbászos kenyérre.
a sebfétis pedig egy másik nagyon jó dolog.. dolgala az olodna- na,.. oldala a dolognak… íígy. csak nem találtam hozzá szakirodalmat. de szóval az olyan, hogy az ember gyűjti a sebeket és beszélget velük, meg büszke. nem is tudom,. vigyázni kell az éles késekkel.

megint időjárás van és minden szar. semmise nemszar. nincs infrastruktúra, néha az eső szakad, néha az internet szakad. az lesz, hogy brutálisan orrbarugom a zinternetet meg az egész köcsög mindent, hogy haljon meg a picsába.
és mi a különbség a nudli és a nokedli között?

milyen aranyosak az út közepén békésen alvó cicák meg a nyitott szemmel álmodozó halacskák a tóparton! hát nem elálmosodtak?! gyermeteg kacajt nekik! meg vattacukrot és lufit! juhéj!
ez az elmúlás ez úgyis csak valami látványosság a vidámparkban, ami önmagát produkálja, hogy egy kicsit figyeljenek már rá. dehát lehet menni tovább, a vidámpark már csak ilyen,.

télen a nyarat. nyáron a telet.
az őszt meg a tavaszt.
semmitse.

pécs vihar poszt otp színjáték tenisz kiállítás imac pizza eső szél kolesz szőnyegraktár posztbusz dzsámi dante létra pláza babgulyás zsíroskenyér robotok dobosok pszichedelika bábszínház poroltó jaj santamaria dante tilda bugi streetart babzsákfotel sajtóiroda nagylétra készülődés zsíroskenyér pánik megnyugvás megnyitó ic metrópótló dacia köcsög lökösháza taxi fürdés alvás.
haajaj, volna mit mesélni :) de nem, úgyhogy nézzetek képeket!

ami a kedvencem az csak az én kedvencem, ami tetszik az csak nekem, ami szép az csak szerintem. semmit nem vehettek el tőlem. minden én vagyok amit szeretek. minden az enyém. azáltal vagyok egyedi amit szeretek. megismételhetetlen vagyok és kisajátítom a világot. hagyjatok magamra.

a hír annyi, hogy kaptunk ingyen drogot a kapitalista bérencektől az oktatási intézmény bejáratánál. láttunk már ilyet máskor is csokival, de ezt most vízbe kell rakni nem pálinkába!, pezseg mint a képen, aztán megivva a benne lévő koffein és miegyéb kifejti csodálatos hatását és a megfáradt egyetemistának máris milyen nagyon nem lesz nehéz felkészülni a vizsgákra, mert könnyen veszi az akadályokat, aszongyák. aztán majd meglátjuk, hogy tényleg-e.
vajon abban bíznak a marketingesek, hogy potenciális fogyasztók vagyunk és függők leszünk és velük együtt még mi is jól járunk? vagy ez esetleg az amúgyis nehéz sorsú egyetemisták nyomorúságos helyzetének aljas és felelőtlen kihasználása? vagy?

azt fogjuk játszani, hogy gonosz manóvá avanzsálok és születésnapi meglepetésként mindenkitől akinek van elveszem a szexuális orientációját, majd véletlenszerűen visszaosztom. aztán meglátjuk ki mit szól hozzá?!

azon kívül, hogy lesz tiszta tányér és evőeszköz, a mosogatásnak van egy olyan mellékhatása, hogy teljesen elmegy az ember étvágya. és később kell enni, és több kaja marad. az még további kutatások tárgya, hogy rendszeres mosogatással ki lehet-e teljesen váltani az evést, de mindenesetre rövid távon biztosan megéri..
egyéb mellékhatások tekintetében pedig a dermatológusomhoz fogok fordulni.

minden az előkészítésen múlik. van rá idő, már úgyse számít semmi. a helyszín biztosítása után a legjobb a tükör eltávolításával kezdeni a felkészülést, mert a tükrök ijesztőek. a gyertyák egymásutáni meggyújtásának lassúsága kellő ünnepélyességet kölcsönöz az aktusnak. a zene megválasztása nagyon fontos, lehetőleg egy lassú, szomorú szám kell zongorával vagy szaxofonnal. ezek igazán praktikusak, mert egy zongora- vagy szaxofonszóló még a legkeményebb szíveket is ellágyítja és sok szélsőséges dologhoz erőt ad. vagy több számról is lehet szó, de akkor lefelé íveljen a hangulat, a csúcspont pedig a zongorás-szaxofonos szám legyen. csak nyugodtan, időnk van, már úgyis mindegy. haajaj, bizony mindegy.. a lényeg szinte meg is van, már csak a szokásos kellékeket kell a kád szélére készíteni,.
és aztán bennevagyunk a kád forró vízben. csak nézünk egykedvűen. szomorúan. lemondóan. a gyertyák pislákolnak. a zene borzolja az idegeinket. nő a feszültség. tudjuk mi következik. a sírás kerülget. a zene fokozza az elszántságot. teljes lemondás. borotva a kézbe, aztán hajrá…

akár.

adott esetben van abban ráció, hogy kellően lassú zenével aláfestve az ember egy kád vízben ülve felvágja az ereit. például nagyon drámai. adott esetben.
két bajom van nekem ezzel: nem tudnék választani zenét, mert túl sok ötletem van és addigra kihűl a víz, meg hát mégse lehetek minden második hétvégén öngyilkos, mert úgy előbb-utóbb elhalálozok.. az meg kinek jó?!
nem akarom én senkinek elvenni a kedvét a dologtól, csak szerintem semmi értelme. viszonylag egyszerű, de nem logikus. struccpolitika. ellenkezik az egyszermajd-elvvel. így aztán, bár egy idő után unalmas, de mégis csak célravezetőbb kimászni a kádból, menni aludni és másnap újra megpróbálni.
örökké reménykedni még mindig jobb, mint elvérezni.
(de tényleg, nehogy valaki kipróbálja!)