vonatpótlóautóbusz

először nincs semmi és egyszercsak fény van és bbúúúg a lámpatest, e-erősen búúg. valami így-igyígy szöszmötölget,.. nemis valami, sok valami. azt hiszem sokan vagyunk így a csendben. annyit látok csak, hogy. hogy a lámpa búg. a fehér falat átszeli a lámpatest és ömlik belőle a sárga fény és finoman, de erősen búg. egyébként a búgást és a szöszmötölést leszámítva cse-csend van, valamiféle kiváró csend. és aztán tényleg, távolról beszédet hallok. nagyon távolról nagyon hirtelen nagyon hallom a beszédet. halkan kezdődik, de aztán,. a–aztán egy pillanat alatt teljes hangerőn szól, nem hangosan, de érthetően. úhát aa-a lámpa közben elfordul a szemem előtt a fallal és a falból plafon lesz és a szöszmötölés zajából egy terem képe bontakozik ki és miközben mosolyogva felállok, hallom, hogy az igazságosság meghal, ha embertelenné válik, bármilyen pontosan is ügyeljenek rá-.. és van tovább is, de elfordul velem a terem éss az ajtó kerül elém és mire leviszi a hangsúlyt, addigra a kilincs ellöki magától a kezemet és nem számít, mert egyszercsak újra nincs semmi, csak csend a folyosó sötétjében és nyugodtan és türelmetlenül és félénken elgördül alattam a padló és a lépcső nem mutatva semmit a világból és az arcomon még az előbbi megértő mosoly van miközben kicsusszan alólam az épület és már az utcán vagyok és az út visz haza és én vidáman mosolygok a narancssárga lámpafényben, mert tudom, hogy ez még csak a kezdet. csak még nem tudom minek a kezdete.
szóval ott kezdődött, hogy a csendben finoman, de erősen búg a lámpatest, de ott is lett vége. egyelőre…

az milyen álom, ami után/közben ki kell nyisd a szemed, hogy tudd, hogy hol vagy? vagy úgy is megközelíthetjük, hogy milyen álom az, amiből fel kell ébredj ahhoz, hogy észrevedd, hogy nem folytathatod, mert álom? és ennek a meggyőző eszköze az ébredés helye/ténye miatt érzett meglepettség? és ki az okosabb: te vagy az agyad? ha be akar csapni és észreveszed, akkor túl tudsz járni a saját eszeden, vagy egy lépéssel mindig előtted jár?

kkezdjük talán ott, hóógy az állapot az egy ideiglenes dolog. milyenjó ugyebár, mert akkor elmúlik. az állapot belső vagy külső okokra vezethető vissza, de mindenképpen a szépen rendszerezett életbe visz egy kis rendetlenséget, ha úgy tetszik a megszokottba egy kis szokatlant, hogy pozitív szemlélettel is.. könnyebben.. na tudod.
szóval adott a második lehetőség és felismerjük hogyhát ez az állapot nem is rossz??! nofene, mikéne ha vóna?! csakhát az állapot olyan, hogy természeténél fogva elmúlik, ezért ebben az esetben a célunk állandósítani, avagy később újra átélhetővé tenni az ideiglenest és akkor vidámság. (legalábbis ha abból indulunk ki, hogy jó és a jó dolgok vidámságot okoznak, de persze vannak egyéb esetek is.) ennek a visszamicsinálásnak sok módja van, állapottól függ. mégegyszer sulyokszerűen: állandósítani az ideiglenest. ezt ha jobban átgondoljuk, akkor ilyen folyamatábrát, holmi tájmlájnszerűséget kreálhatunk huncut kis nyilakkal: először lőn a megszokott leledzés a maga állandóságával, jön a hirtelenből az állapot a maga ideiglenességével, melynek más tulajdonságai vannak, mint az előző létállapotnak, ha pedig az ideiglenest állandósítjuk, akkor később ez lesz az állandó, de ez már egy másik állandó. tehát?! tehát megváltozott az életünk. nahát. persze ha nem sikerül állandósítani, akkor az megint más, akkor csak ilyen visszatérő valami, amit hívhatunk bárhogy, például kedvtelés. akármibármi.
namost van még ugye a negatív szemlélet, hogy jéé állapot, nna akkor így a fejünkhöz kapunk ésés akkor hogy gyorsan tüntessük el, nemkell, fujj, nemjó, kakapisifenebugyi. naésakkor ez vagy sikerül rögtön, vagy nem sikerül ésakkor az a rész jön, hogy hosszú próbálkozás, melynek keretében ugyehát próbáljuk kezelni a dolgot és visszatérni az eredeti állapothoz. ez - hogy ne fokozzam tovább az izgalmakat - vagy sikerül, vagy nem. ha sikerül, akkor jajdeszörnyűvolt, dejóhogyvége, meg ilyenek. ha nem sikerül, akkor szomorúak vagyunk, és az előzőekben felvázolt elv szerint állandosúl az ideiglenes és szomorúság, önmagunk álombasírása, belefeledkezés borongós időkbe. aztán vagy tényleg így marad, vagy később megváltozik még hosszabb idő alatt és a korábbi állandóság először állapotszerűen visszatér egy és így új minőségében ránktámad, aztán minthogy ismerős esetleg megszokjuk és mélabúsan bólintunk, hogy igen. sőt még az is kiderülhet, hogy amit rossznak hittünk, az az állandósulás során megszépülve átfordul jóba, ekkor úgy kiáltunk fel, hogy nemisgondoltamvolna.
hát nem fantörpikus?! a sok csacsiság mögött a lényeg viszont az ideiglenes állapotok elmúlása után következő bénulásszerű hatásszüneten van, amikor vagy megyünk aludni a picsába, mert másnak úgysincs értelme, vagy az előbbi csacsiságok tudatában példálózásszerűen mondogatjuk, hogy olyan ez mint amikor állsz az út szélén és nézed a fát a másik oldalon, hogy deszép fa, deszép fa és egyszercsak jön egy autó gyorsan és elmegy és vagy felkiáltasz, hogy hej (ácsi, mi volt ez ami tetszett nekem?), vagy felkiáltasz, hogy hej (anyádfasza, belezavartál a szép fámba!). de a hej! mindenképpen ott van. meg esetleg az a bizonyos mint amikor… kezdetű mondat. na ez most az. vagy megyünk aludni a picsába-

…mi vagyunk az icikék, mi vagyunk a picikék, az ideológiailag képzett kerületi önkéntes tűzoltóóók.
meg kitaláltam, hogy tajtékzó jazztáncosnő vagyok, csak ez nem igaz, éshogy a tartós fűrészhasználatnak népnevelő hatása van, éshogy vizuálisan emberarcú városépítés, éshogy a médiákok különböző elnyomó hatása(i), hipnózis, tévészörny, autószörny, szörnyszörny, ez is vizuálisan. ez meg matricapályázat. majd meglátjátok…

nem kell mindig azt hinni, hogy ha valaki csinál vagy mond valamit és azt gondoljuk, hogy valami volt az oka, akkor az úgy is van. perszehát társadalmilag elvárt dolog, hogy az emberek elvárhatóan és előzetes ismeretek alapján könnyen és egyértelműen értelmezhetően cselekednek/beszélnek ésakkor az emberek kényelmesen hátradőlve aházva mondhatják is, hogy igen hát ezt azért mondta, mert utál, mert hülye, mert bunkó - például, de pozitív példák is vannak (vagy negatív, nézőpont kérdése). éshát látszólag igen, meg általában tényleg, de van ugye a tisztelet a kivételnek, és aki tudja, az így télapósan mondja, hogy ohohohó barátocskáim, és a kérdéses mondat(ok)hoz vagy hozzátevődik parttalan céltalanságának netovábbja és az ok-okozati összefüggések (hiányának magyarázata), vagy legyint. és ez rám is vonatkozik, szóval ne gondold úgy, hogy tudod, hogy miről beszélek. vagy épp ellenkezőleg,..

amikor átnézel az ablakon, akkor látod a világot éés aztáán ahogy tük.. nézed és… nézed tovább. még tovább és észreveszed, hogy te ottvagy valahol a világ és te közötted a. az ablakon… ott tükröződsz. és aztán elkezded hogy magadon keresztül nézed a világot ahogy suhan el. huss. és ez egyébként is így van, még ha a tükröződést letak..letagadod. aaazaztán akkor is íg.. annál is inkább. ha letagadod, hogy fogod letagadod, hogy az olyan, amivel tu… hát. de. nem tudod letagadni. le tudod, de nincs értelme. aki azt mondja, hogy nem a saját magán keresztül néz ráááaaa a. (világra)., hát az nem mond igazat. de legalábbis téved. üveg se mindig kell hozzá.

a dolgok elmúlásának, enyhülésének és elfelejtésének ez az egyszercsak megint vet véget. jön a váratlan, senki nem sejt semmit, aztán hátrafordulsz, ő ottvan és egyszercsak megint ott tartunk ahol annak idején. tudtam, hogy ez lesz, csak azt nem tudom, most mi lesz.

felszáll felszáll leül leül utaz utaz néz néz közelebb eltűr utaz utaz néz néz utaz utaz néz néz leszáll nem száll le vár néz vár nem néz vár néz integet nem néz ottmarad továbbmegy

(a nemrég még vészesen fenyegető fakolbász végülis egy huszáros vágással intézett egy sok gonddal járó, de változatos szanatóriumi életet. persze kitudja.)
megaztán van a falusi búúúcsúúúú. röviden össze lehet úgy foglalni a dolgot, hogy az árusok kirakják a sok szart, a pózerköcsög fetisiszta bálványimádó tömeg pedig jön a legjobb lila öltönyében, a legtutibb rózsaszínű topban, a legmenőbb izompólójában, vastag aranylánccal, hatalmas aranyfülbevalóval, aranyszínű műanyaggal felszerelt fakereszttel és valamennyit megvesz a nyilván nagy szakértelemmel felhalmozott gagyi-, bóvli- és giccshalmazból. mittomén, meztelennős törölközőt, kártyát, vagy előlapot a telefonjára, valóvilágos könyvet művelődni, mulatós zenét vagy a legújabb denszslágereket tartalmazó szuper válogatásalbumot, lézerpojntert menőzni a suliban, tamagocsit a hülyegyereknek, dugóspuskát a másiknak, márkás pulóvert a harmadiknak, százötvenér zoknit, esetleg szekszi, dirty girl feliratú ocsmányneonkék toppot meg a legújabb divat szerint készült eredeti energy pólót. végülis máshol is ezt csinálják az emberek, csak ez valahogy mégse stimmel. annyiban viszont mégis tökéletes a koncepció, hogy a buta emberek megtalálják a butaságuknak megfelelő árukínálatot, a bóvli pedig piacra lel. az én butaságomból kürtöskalácsra és fahéjas mandulára futotta, meghát főleg örültem, hogy túléltem az igénytelenség-túladagolást.

(igazából a jelentésébe bele sem gondolva most nem jut eszembe agresszívabb annál, hogy ledarállak.)
a hosszú fejtegetés helyett, csak megnyomtam jól a bekszpészt és annyit mondanék, hogy a közlekedés, úgymint emberek között lenni, na az idegesítő, zavarbaejtő, pánikszerű dolog. aztán majd az összegyűjtött nemösszetartozókat összekeverve az lesz, hogy álmok szörnyekkel az ágy alatt, magasabb emberek elnyomó magatartása, nyakbehúzás, állandó odanemnézés, barátság a hagymásládákkal, erkélyekkel és lehetőleg minden olyan élettelen/értelmetlen dologgal, amivel jól lehet beszélgetni, meg hogy azt hisszük, hogy képesek vagyunk ténylegesen azt érzékelni, amit csak akarunk, akkor az gyakorlatilag olyan, mintha megfejtettük volna a világ működését és ilyen mátrixi jelleggel végülis azt csinálunk vele amit akarunk, vagy legalábbis elhisszük magunknak ezt a képességet. mer mér?? majd az egyed szól, ha foglalkozni kell vele??? addig meg nem is nyitja ki a szemét??!? tűri a mellette elrohanó világ zaját??! hátha majd ők is felveszik a tempót?? mert hisz az egymástól elszigetelődve zombizálódásban??+ hogy majd jut ilyen kis üveggömb mindenkinek, amiben ő egy olyan boldog hóember lesz, aki bármikor csinálhat hóesést vagy bármit ami tetszik?? és csak akkor tűnik fel az ellenkezője, amikor a nyitott ablakon a szembejövő vonat hirtelen betolja a saját zaját és összerezzen a felismerésre, hogy nem tud elszakadni a valóságtól? hát ember az ilyen?
(szerintem maradjunk abban, hogy mindenki pogózik a bóbita, bóbita táncolra inkább.)