vonatpótlóautóbusz

végülis tudod, hogy miért …hogy mire megy ki a jááték. hát jóhogy tudod, de nem is tagadod. de azért nem mondod el! neeem, el nem mondanád érthetően, hogy esetleg valaki meg is értse. azt mondod, hogy azzal pont a játékszabályokat szegnéd meg? ah.. hát igen, igazad van, mert ha elmondod mi van, akkor lehet hogy tudni fogják, de érteni nem. és lehet hogy a varázslat csak akkor működik, ha a megfelelő helyen és időben. úgyhogy inkább nem próbálkozol, mert azért szereted te magad, a kudarcot meg nem annyira. maradnak tehát az éjszakák, meg hogy a barátaidnak és más embereknek mesélj rövid, számukra értelmetlen történeteket, amikre mondhatják hogy aha biztos, meg órákat várj, pedig utálsz várni, de mégis úgy érzed megéri, megpersze hogy felhívd a figyelmet a világra és benne olyan dolgok szépségére, mint a szívószál vagy a vízfesték. persze mindezt csak azért csinálod, hogy ne kelljen elmondani, hogy miért csinálod, mert ha elmondanád az okát, akkor nem lenne értelme. kegyetlen egy játék ez, én mondom, nagyon nehéz hozzá játszópajtásokat találni és játszani is nagyon nehéz. néha az is eszedbe jut, hogy baszódjon meg aki kitalálta ezt az egészet, de olyan ez, hogy ezt játszani végülis kiváltság és öröm. amellett hogy szenvedés. mert ha játszod, akkor minden erről szól. és mi lesz, ha megnyered a játékot? nos, a főnyereményt mindenki magának választja és ha megvan, akkor fogod, hátralépsz egyet mosolyogva, megfordulsz és belegyalogolsz a naplementébe. aztán amikor másnap felébredsz, kezdhetsz hozzászokni a tudathoz, hogy megnyerted a főnyereményt, de a játéknak még nincs vége, mert soha nincs vége. úgyhogy,..

az emberek között távolságok vannak és.. és le lehet dolgozni ezeket a távolságokat. elindulsz gyalog, rollerral, metróval, vonattal, autóval, busszal és egyre közelebb jutsz.. városokon kell átutaznod és utcákon kell végigmenned és sötét erdőkön. erdőkön aminek a másik végén ugyan látod, hogy van valami, de csak homályosan bizonytalanul valami fény talán, aztán annyi. és addig meg ott az erdő, amiről csak azt tudod, hogy sötét… nehéz a távolságokat áthidalni, soksok és… és minden, mert hatalmas távolságok vannak emberek között még akkor is, ha egymás mellett ülnek. az utakat be kell járni, a labirintusokon át kell jutni, végig kell menni az utcákon, le kell fordulni a sarkokon, órákat kell várni pislákoló lámpák alatt, el kell tévedni, hibázni kell, hazamenni, elmenekülni, sírni, meghalni a napsütésben és újjáéledni egy esős reggelen és újra megpróbálni, még egy utcával közelebb jutni, vagy éppen semmit sem haladni és beletörődni aaa.. abba hogy reménytelen és minden nap eltévedsz. persze mindezt a hatalmas távolságot varázslattal is meg lehet tenni, varázsigék és miegymás… de a varázsigékkel nagyon nehéz bánni, nehezebb mint megtalálni az odavezető utat. úgyhogy-..

az a helyzet, hogy bármilyen hülye is vagy, ha azt akarod, hogy számítson amit mondasz, akkor úgyis lesznek nálad még hülyébbek, akik majd hisznek neked és úgy gondolják, hogy fontos amit mondasz. szóval ha megtalálod a nálad hülyébb közönséget, akkor ezt elkezdheted használni és egy kis helyzeti előnnyel bármit elhitethetsz velük. aztán azok esetleg fel fognak rád nézni, vagy jókat mondanak rólad. ezeket a dicséreteket ugyan az “én ezt csak magam miatt” felkiáltással gyorsan el is háríthatod, de épp erről van szó: úgyis arra megy ki a játék, hogy annak ellenére hogy tudod, hogy nem úgy van, mégis megnyugtasd magad, hogy 1) számít amit mondasz, 2) vannak nálad hülyébbek is. csak hát hazugságokra nem alapozhatod az életedet, mert egyszer lehet hogy jön egy nálad okosabb, és elhiteti a nálad hülyébbek azon bizonyos csoportjával, hogy amit mondasz, az nem úgy van. bár végülis mindegy, mindig lesz utánpótlás nálad hülyébbekből. jadehátakkor tökmindegy, amíg nem történik baj, addig mindenki nyugodtan hátradőlhet a kis hazug életében. amíg nem történik baj…
persze lehet hogy mégsem. lehet hogy én is egy ilyen hülye vagyok, aki hülyeségeket próbál elhitetni a nála hülyébekkel, esetleg pont veled. úgyhogy ne higgyetek el mindent gondolkodás nélkül. az ide kapcsolódó mottót pedig a pókemberben mondták meg a pókembernek, miszerint nagy hatalommal nagy felelősség jár, vagy valami ilyesmi. a tanulság nemtom mi. legyen mondjuk az, hogy egyetek csokit.

mostakkor programajánló: VIII. Csalánleves Fesztivál, 2004. augusztus 13-15., MASE tanya, Békéscsaba, Kisrét tanya 30. lesz minden nyalánkság, a szerteágazó lehetőségek közül kiemelném a csalánlevest, mint gasztronómiai érdekességet, a Jancsó filmek vetítését és a beszélgetést a Jancsóval, a Tudósok és a Másfél koncertjeit, valamint a Sickratman lemezbemutatót (buzi-e vagy?). háámittomén, mindenki igényei és lehetőségei szerint jöjjön ki a pusztába. a csalánleves amúgy egészen finom dolog, egyéb infók pedig a honlapon.

a teszkó előtt ücsörögve frissen sült stanglit és jégkrémet majszolva egész szépnek tűnik a világ. balra a szombat esti bevásárlók hada árad be a boltba, előttünk egy néni gondosan pakolássza be kékcsíkos szatyrait trabantjába, jobbra pedig trendi fiatalok mulatnak egy új skoda mellett, melyből a járókelők nagy örömére a kilencvenes évek lakossági trensz slágerei szólnak nagyon. frenetikus élmény.

aaamikor csak kapkodod a levegőt és minden szótag egy levegő és fel-alá járkálsz és és az ujjaid észnélkül pörögnek a levegőben és idegesen ide-oda rángatod a fejed és az órát nézed és a telefonod és a.. azegész annyira idegesít, hogy az idegességtől képtelen vagy túllépni az egészen, mert a várakozás az ilyen, hogy megöl, mert addig nincs semmi amíg nem jön válasz és a várakozás feszültségéhez pedig tökéletes soundtrack egy szám, amit aztán negyvenszer meg lehet hallgatni, mert más zene most úgyis érdektelen lenne, ez a szám viszont legalább rá tud tenni egy lapáttal az egészre és persze arra is jó, hogy azon gondolkodhass, hogy legfeljebb ha semmi, akkor utána azt mondhatod, hogy annyira feszült voltam hogy vagy egy óráig ez a szám ment és ez talán elég lehet ahhoz hogy megfelelően elkeseredett őrültnek nézzenek és begyűjthess egy-két sajnálkozást, hogy szegény de szomorú lehetett…
aztán biztos megkaptam az sms-t, de nemtudom mi volt benne, biztos nem a szóbajöhető legjobb lehetőség. a számot évek óta nem hallottam és ennyi jutott róla eszembe most hogy újra meghallgattam párszor. utálok várni.

a lelkesedés nem lankad, egy személyes szerkesztőségünk kulturális missziót vállalva ismét egy évekkel ezelőtti sláger (újra)megismertetésére szánja el magát. illetve nemnagyon volt sláger, de nekem legalábbis igen. a lápi pócról nem igazán lehet/érdemes sokat tudni, a formáció - amely nevét egy halról kapta - valamiféle experimentális izé. honlapjukon találunk több számot is, de minket most a szabó sára című ballada érdekel - ezzel azt hiszem sikerült maradandót alkotniuk. hát íme, fogyasszák szeretettel, hogy egy klasszikust idézzek.

Letöltés (mp3, 1,8 MB)

Lápi Póc: Szabó Sára

Béborult, béborult, bé is feketedett
Az a szegény Szabó Sára vízbe vetemedett
Nincsen az Garamnak arany girindája
Mellbe szegény Szabó Sára béle kapasznyonna

a héten elkezdtem valami olyat, amihez egeret használok, aztán nyomtatót és ollót és papírvágókést, végül pedig ragasztót és ecsetet. mert nem kegyelmezünk a gyaur kutyáknak, kimegyünk az utcára, be a házak közé, felmászunk a falakra és a táblákra és a mindenhova és belerobbannunk az arcokba - akár a többi terrorista. később pedig jobbat többet jobban, addig itt van ízelítő ízlelgetni, csak kattintani kell, meg félni, meg mittomén.

a bőrgyógyászok és pszhichológusok és atomfizikusok és mindenki által tesztelt ajándékba kapott szuper tusfürdővel csak az a bajom, hogy az alján nyílik, úgy mint a kecsapostubus és ahogy tusfürdővételezés után érdeklődve visszacsukom, akkor pontosan a szemembe fröccsen néhány csepp és marja. ilyen életveszélyes mellékhatásai is vannak, ezért sem szabad pl. autóvezetés közben tusolni.

- gyere már nórika! indulnunk kell, vár a doktorbácsi…
- de één nem akajóóók menniii!!!
- nórika ne idegesítsél már! elkértem magam a főnöktől hogy időben odaérjünk. induljunk már végre!
- deeeéénnneem!!
- mi az hogy nem??!! ezt már megbeszéltük egyszer, nem?
- de.. dea… a sanyi mesélte, ho-hogy mi volt a doktojbácsináll éss énn nemm akaom hogy így sokat ott-ott-ott ott vááárjunk, meg ilyen unalmas úújságokat kelljen ólvasni. nem.. és nem-nem mert.. a a… aztán meg oan késő lesz mire bemehetünk aa doktóbácsihoz azazaz tök késő le..
- ha nem haladsz persze hogy késő lesz!! gyerünk!
- de nneeeeeEEEEMM!! aszonta a sanyi, hogy… hogy ho-hogy le kell vetkőzníí és bekennek a… a doktobácsi beken valami hüje izével ésakkóa..
- az biztosan a vizsgálathoz kell… jóvan ne sírj nóri. nagy lány vagy már, semmi fájdalmasat nem csinál a doktorbácsi. gyere induljunk. mostmár ne találj ki semmit! na, gyere szépen…
- éés apúúú… ugye hazajövünk sötét előtt?? mert a-a-a… a sötétben meg.. meg hideg is lesz és én úúgy féélek :(
- jajhát ha haza akarsz érni időben akkor igyekeznünk kell.. mondom hogy siessünk!
- jóde… figyeelj.. mi micsodák vagyunk?
- HJAAaaj… már megint ez. mondtam már, hogy verd ki a fejedből ezt a… ezt az útburkolati jeles butaságot!
- de miért hazudunk mindig egymásnak??!! múltkor is megígértem hogy majd járok úszni, meg.. megmeg mondtad hogy anyu süt olyan finom epres tortát ésés ehelyett csak itt fekszünk a járdán az áramtelep mellett és nincs semmi! SEMMI! lehet hogy nemis vagyunk. ésha vagyunk.. áá.. mindegy :( …ésakkor apúú.. mi történik mi..- miután meghalunk??
- nem tudom. senki se tudja.