na ez az új placebo album, ami mostmár meg is jelent és ez rendkívüli boldogsággal tölti el kicsi szívünket. csakhát ilyen legújabb albumokról teljesen szar írni, mert bármi van, mindig csak az előzőekhez lehet hasonlítgatni és az unalmas. úgyhogy hagyjuk is ezt az egészet, a lényeg hogy a lemez nem okoz csalódást, igazi szaftos placebo, ami iszonyatosan megüt (infra-red), finoman elhervaszt (blind), aztán szánakozva eltemet (song to say goodbye) és ha nem számítom, hogy a pierrot the clown néha idegesít, akkor teljes az elégedettség. márpedig nem számítom, úgyhogy akkor mostantól tizenhárommal több placebo-számnak örvendezhetünk.
placebo honlap

éhéhészveszejtés! amíg nem hallgatod meg, úgysem tudod. svéd elektromos giccs diszkóteknómittoménmi, szörnyű! szörnyű! lerázom a hajat a fejedről! hahhaa! farovéj from dö szitííi. úgyhogy most ennek én határozatlan ideig örülni fogok.
nájf

bizony sikerült zenét találni borító alapján. végülis az eset a four tet egy másik lemezével, a pause cíművel esett meg, de aztán fény derült erre a rounds-ra is, aminek szintén tetszetős a borítója, és hát a lemez tartalmát tekintve eddig ez vált be a legjobban. úgyhogy most örülök. vagyhát azóta, mert ez még korábban történt. tehát örülök, mondom magamban szándékosan, miközben a she moves she, a spirit fingers vagy az unspoken dallamaira révedezek vagy alszok vagy nem is tudom. a lényeg a végtelen apró öröm.
jó honlap

az a véleményem, hogy hallgasson mindenki murcofot hangosan ésakkor sokkal jobb lesz! minimál elektronika néha igazi hangszerekkel támogatva, egyenesen mexikóból, nagyon finom.
honlap

4 lemezes live micsoda, 1-1 lemeznyi live anyaggal a debut, post, homogenic és vespertine albumok számaiból. sok szám első hallásra alig tér el az albumverzióktól, de azért mégsem ugyanaz és ez a kevés elég jó hangulatot tud teremteni az egésznek. és persze azért vannak olyan számok, amik egészen érdekesen tudnak szólni, úgy mint az army of me, az enjoy, egy i’ve seen it all a dancer in the darkból, vagy éppen a pluto mint a legújabb kedvencem, csak hogy néhányat említsek. björk-függőségre kiváló - a négy cd egyben, vagy lemezenként külön bármelyik. hátszóval csodás, ahogy az várható.
björk

sok á helyett inkább valami nyugodt, megkönnyebülő aaaa-t írhatnék. iccóóóólrááááááájt. csak annyit tudok mondani, hogy ez a zene nagyon jó, de ezt nagyon komolyan is gondolom.
szép honlap, szép belehallgatás

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

olyasmit csinálok mostanában, amihez különleges hangulat kell, mégpedig elég tartósan. ennek eléréséhez és fenntartásához pedig zene szükséges, nem is akármilyen. olyan, ami egyszerre kínál nyugalmat, ihletet, egyszerűséget és - ha úgy alakul - szörnyű mélységeket. enélkül nem megy. de ezek a zenék végülis nem csak a leendő új zawar.hu-t határozzák meg, hanem mostanában mindent. és Banyeknek ez a mixe is ezt teszi, sőt nem csak ez, hanem példuál a numbers stations, vagy a teljesen friss tesz-vesz város című darabok is. érdemes körülnézni a mixek között a
soutien gorge honlapon

szóval Erik Sumo nem más, mint Tövisházi Ambrus, az Amörf Ördögök kiválósága. és van ez a lemeze, ami most jelent meg nem régen. és ez a lemez nagyonjó! a megmondás szerint ez a zene magában foglalja a következőket: westernhõs-trombita, reggae, kis jazz, soul, görög buzuki-zene, francia álsanzon, sok bolond hang és balkáni hangulat. ígyvan, ez jól összefoglalja a lényeget. az album egyben, úgy ahogy van nagyon élménydús, jó számokat véletlenszerűen lehet választani a tracklistről. a kiemelés vége is az lenne, hogy felsorolnám az egészet, úgyhogy csak annyit, hogy nekem a friday i’ll be dead a kedvencem. és csillag vagy fecske feldolgozás is van. így aztán mindenki szeresse, mert ha most nem, akkor aztán sajnálni fogja amikor már mindenki igen. mert szerintem ez fog történni. (koncerten pedig.. hah! csak ilyen hangulatfestő szavakkal tudom leírni, hogy tyűű meg aa!)
itt a honlapja

na megint. szedjük elő a jó alvós zenéket, mert abból sosem elég. a lamb pedig igazi alvós zene, amellett hogyhát ugye triphop. amit még nagyon tud a lamb, az a változatosság: minden album más egy kicsit, az albumon belül pedig többnyire kicsi, de nagy beosztású skálán minden ami belefér. lehet, hogy a lamb című első lemezükre jobban lehet aludni és több számot szeretünk magában (pl. a Trans Fatty Acid, ami a csúcs), meg ott a híres Gabriel egy harmadik cd-ről, de én akkor is azt mondom, hogy a fear of foursban sikerült a legjobban összetenni azt a sokmindent. és a Lullaby miatt amúgyis :)
lamb