vonatpótlóautóbusz

hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon, íme az adatok: beth gibbons a portishead énekesnője, rustin man pedig igazából paul webb, a talk talk egykori basszistája. hű. de ne feledkezzünk meg az albumról se. merthogy elég ütős zene. olyan kiütős, sehova sem illő, mégis mindenhez jó melankólikus zene. na és tévedés ne essék, a portisheadre nem igazán hasonlít. semmi ilyesmi, a legjobb jellemzés maga az album címe: out of season - hát ja, az egyik legtalálóbb cím amivel találkoztam. kb. minden mellette szól.
honlap

nine inch nailsből sosem elég. ez egyfajta live-album, ráadásul két cédés. az első lemez (live) megpakolva sok szépemlékű, régebbi és újabb nin-számmal - semmi meglepő, egy teljesen jó live-válogatás. nade van itt nekünk egy másik lemez (still), ami egy kicsit más. a hivatalos forrás azt mondja, hogy nin songs recorded live in a deconstructed fashion - ezt szebben nem is lehet (tudom) mondani. a lényeg, hogy ez bármihez passzol: leépüléshez vagy felépüléshez, a dolgok elejére vagy a dolgok végére. egyszóval gyilok.
http://www.andallthatcouldhavebeen.com

a shpongle az ilyen goa-pszi-hó-izébigyó mittomén nemértekhozzá, de valami olyasmi (ha esetleg még nem). most az egyébként legjobb számuknak számító divine moments of truth című csodát tartalmazó másik album helyett az egyiket válaszottam. itt szerintem a shpongleyes a legjobb, de nehéz a választás ugyebár, mert ez az album úgy ahogy van nagyon jó dolog. tyűű,. úgyhogy gyere aléljál velünk!
itt a honlap

egyes dolgokra magamtól kell rájönnöm. ez az album nagyon jó. valami, amiért megéri csendben maradni. állok az ágyam előtt, várok, nézem a falat. a falon az utóbbi hónapok (évek) gyűjtése. ide-oda kapkodom a tekintetemet: képek, rajzok, jegyek, rajzszögek, lógó dolgok. összekötős játék színekkel és formákkal. a fejemben színes vonalak cikáznak. az ágyamban fekszem. a tekintetem ugrál, a vonalak és a színek cikáznak. köszíííiii.

tehát kispál andrás és gitárzenekara új albumot készített. az előző két lemez után ez inkább valami ilyen friss, laza zene lett olyan slágerekkel, mint pölö az egy fiú ágyában, a gyógyfürdő, a minden rendeben, aztán vannak iszonyú lassú dolgok, mint pölö az iszonyú lassú és népdalok és diszkó és rakendroll és szokásos és van amit nem a lovasi énekel ésatöbbi. (a kép mindenkiről pedig apró részleteiben a barátunk a medvesajt című, kezdetű és végű reklámdalra emlékeztet engemet tecciktudni, de majd kiheverem.) addig meg ismerkedek tovább, meg ajánlom ezt a többieknek is, mertszóval nem okoz csalódást, azaztehát tökjó.
ez a honlap

mert néha coldplay-t is kell hallgatni… megaztán nem is beszéltem még live albumról. a coldplay ugye olyan zene, hogy nagyon szeretjük, mert jó, de sokat csak végső elkeseredésünkben hallgatjuk. ilyen dzsókerszerűség nyugodt, unalmas, szomorú vagy akármilyen időkre, kinek mire. ezen a koncertlemezen jó pár ismert számot találunk, az albumokon hallható változatoktól nem sokban eltérő, korrekt előadásmódban egy kis kellemes lájvhangulattal, jópofa átvezetőszövegekkel. teljesen jó azoknak akik már ismerik a számokat és akik még csak most ismerik meg őket. mert néha coldplay-t is kell hallgatni :)
szokásos

eléggé megkönnyítem a saját dolgomat azzal, hogy olyat veszek elő, amit úgyis mindenki ismer. a faithlesst legalábbis majdnem mindenki, nade talán ezt az albumocskát mégse mindenki annyira nagyon. ha mégis, akkor csacsiöregmedve és eltekintés. szóval a lényeg, hogy aki azt hitte, hogy nincs korábban, az hallgasson reverence-t, mert olyan zenéket, mint a salva mea, az if lovin’ you is wrong, az insomnia (albumváltozat), vagy a baseball cap, vagy bármelyik - na ilyeneket nem illik nem ismerni.
és ilyen a honlapjuk

azt vettem észre, hogy minél többet vagyok emberek között, annál több nine inch nailst kell hallgatnom, hogy megnyugodjak. valamiféle függőség lehet ez: egyre többet, egyre jobban. node semmi baj, egyszer lehet hogy elmúlik, addig meg itt ez a csodás duplaalbum. a legjobb számokat illetően elég megnézni a tracklistet, deazért én azt mondom, hogy pilgrimage. de nem is mondok semmit, úgyis tudjátok. szóval nincs kifogás, nine inch nailst hallgatni felér napi jócselekedettel.
nin

először is vegyük a tényt, hogy a colorstar tudományos-fantasztikus tánczeneként aposztrofálja sajátmagát. ennyiből mindenki tudja hogy ez mi ez. a nyitószám közepe felé járva úgyis elveszünk a zenében és aztán a végén ébredünk fel legközelebb. közben meg lehet csujogatni a szép hosszú számokra mint álat. nekem a legjobb az aalomadalom. házifeladat elmenni koncertre, mert az még olyanabb, valamint van egy legalább ilyen jó első lemezük heavenicetrip! címen, az is ajánlott.
vigyázz sípol!

végre visszakaptam a gatheringemet, tudok írni róla :) a holland illetőségű gathering kb ilyen progresszív goth-metal zene, legalábbis annak indult egykor, épp ezért az első lemezeikkel nem nagyon sikerült megbarátkoznom, ezzel viszont annál inkább. szóval souvenirs az album címe. ezúttal az énekesnő hihetetlen teljesítménye mellé sikerült (számomra is) izgalmas zenét komponálni - kis elektronika, mittoménmi, és valami olyan hangulatot kapunk, amitől elcsodálkozunk és elalélunk és aztán nem is igazán akarunk mást hallgatni soha többé. alaposan magával ragad, úgyhogy nem csoda, hogy alig bírtam visszaszerezni.
gathering honlap