vonatpótlóautóbusz

a második moloko album, rajta a sing it back című annakidején mindenhonnan folyó számmal. pedig nem is az a legjobb szám szerintem, vannak itt olyan csodás triphop szerzemények, mint a knee deepen, a be like you, a the id és az album legjobbja, a should’ve been could’ve been - inmáj hól opinyon. de végig a lemezen remek triphop muzsikákkal találkozunk, köszönünk nekik hogy heló és megbarátkozunk velük alaposan, mert a moloko örökbarátság :)
esetleg honlap

mit is mondjak?! az ok computert minden idők legjobb lemezei között tartják számon. alapmű és kész. hosszan lehetne mesélni az albumról, a borítóról, a jobbnál jobb számokról, de most csak egyetlen számcímet mondok: climbing up the walls. ha van legkedvencebb számom, akkor ez az! csakúgy miheztartás végett. szóval az ok computer kötelező darab, nincs mese.
radiohead.com, followmearound

az indusztriál nagy öregjei csináltak egy albumot, ami nekem is tetszik :) nemtom, valahogy a korábbi lemezekre nem tudtam annyira ráhangolódni (too dark parkot kivéve), ez viszont nagyon bejön. nem hosszú, viszont kb hibátlan. ghostman, past present, daddyuWarbash - ezek így *hamm-hamm* megesznek, de ahogy mondtam mind jó, meg albumot úgyis egybe hallgatunk ugyebár.
ofisal vebszájt

nemrég volt tudosók, de kitérdekel, most van újra. merthogy nem átallottak 2003-ban is kiadni egy albumot, ami engem legalábbis végtelen örömmel tölt el. letöltöttem (mert le lehet) és meghallgattam és mégtöbbször meghallgattam és megszerettem. maradt a jellegzetes stílus, némi elektronikával megfűszerezve. kabátmadarak, az öngyilkos, feminista, átültetés - szóval ez a lemez is tele van örömforrással.
erre-erre

volt ez a vámpíros-budapestes film, hogy underworld. jóvolt. ez pedig a zenéje, ez is jó. from and inspired by the film. szerintem kicsit idétlenül van szerkesztve a lemez, már ami a számok sorrendjét illeti, de nembaj, ez nem érdekel minket, mert kapunk remek üvöltözős és remek halálközeli és mittoménmilyen nyugis számokat. hogymondjamhogy. olyan jóságokkal ajándékozódunk meg, mint például david bowietól a bring me the disco king, a skinny puppytól az optimised, lisa germanótól a from a shell, meg satöbbi. hallgassuk sokat.
underworld az imdb-n

vannak olyan albumok, mostanában elég sok, amire ráraknak maximum 2-3 jó számot, a többi meg nudli. nelly második lemezével nem ez a helyzet. azt hiszem ha ilyesmi lenne a popzene, akkor kevesebbet aggódnánk. a szerintem király első lemeznél ugyan jóval populárisabb zenével van dolgunk, de így se kell aggódni, végig élvezhető a lemez. az elején megkapjuk a slágeresebb dolgokat, a végén lehet csukott szemmel punnyadni, ejtőzni, akármi. olyanoknak örülünk, mint a one trick pony, a try, build you up vagy a saturdays, mert az a kedvencem. de a többi is jó.
ez meg a honlap

a placebóról már tudjuk, hogy a legjobbak közé tartozik és ezúttal sem lehet okunk semmi panaszra. sleeping with ghosts, the bitter end, something rotten, special needs, centrefolds - de minek is sorolom, ez is egy tökéletes placebo album. inkább felhívnám a figyelmet a lemez bonus cd-s változatára. itt remek feldolgozásokkal örvendeztetnek meg minket a srácok, de ami mindent üt, az a running up that hill, melynek eredetiét kate bush énekelte annak idején. placebóék újraértelmezték és lett belőle egy olyan zene, hogy szétszed és összerak és aztán újra. kegyetlen.
honlap

az incubus legjobb(ként emlegetett) albuma. alapvetően zúzós rokkenroll amivel dolgunk van: vad gitarazás, dobcsapkodás, kiabálás. mivel azonban ez körülbelül ilyen alternatív rock, ígyhát beletettek mindent amit találtak (funky, triphop, stb) és pont ezért szeretjük annyira: összerakták ezt a sok jóságot és egy percre sem unatkozunk. úgyhogy érdekes próbálkozás lenne a lemez legjobb trackjeit keresni, de azért mégiscsak érdemes odafigyelni például a vitamin vagy a certain shade of green címűekre. kötelező darab!
incubus honlap

a recoilt öblítsük le egy kis tudósokkal, mert ez még olyanabb. ez még jobban el van borulva, még ekszperimentálisosabb. gitározás, dobolás, vad trombitálás, sajátos, szabad szövegvilág. az album a címadó dalhoz hasonló jazz-rock zúzások és a minimalista elbeszélő költemények (mint pl. a ma futó emberekkel találkoztam) között kalandozik észnélkül. a kedvencem az éjjelotthonkint, mercsak, meg különben is a zene és a szöveg úgy van benne, hogy amíg az egyik eltereli a figyelmed, addig a másik titokban elképeszt. például későőszi reggeleken történő vonatozáshoz nagyon bevált.
lehet letölteni

először a tények: a recoil lényegében a depeche mode-ból ismert Alan Wilder szólómunkássága mindenféle vendégművésszel. (92-es albumán pl Moby is dalol, csak hogy nagyon híreset mondjak). nem tudom ezek alapján mire számít a kedves néző, de a recoil bizony nehezen emészthető, mániákus, eeeborult zene - szerintem döbbenetesen jó, Alan bácsi a hangulatfestés mestere. legalábbis ettől az albumtól mindenképpen így van, a 92-es bloodline című még visszafogottabb. az unsound methods-on viszont már olyan számok borzolják a kedélyeinket, mint az incubus, a luscious apparatus, a stalker vagy bármelyik másik. szóval ez megesz!
megaztán