vonatpótlóautóbusz

ezen az albumon az ördögök a szomorkás, vidám és vegyes hangulatú szövegeket sokféle hangszerrel megtámogatott zeneiséggel ötvözték, hűde jól. lehet választani: iszogatós barátokkal mulatás, fáradt szombat délután félálomban, szerelmibánatos éjszaka párnába sírással, meg mittomén - többek között ilyen alkalmakhoz tökéletes, mindenkinek igényei szerint. hozzám egészen közel áll az egy zacskó víz a tenger vagy a tengerparti homokvár, de sokkal inkább az egész album elejétől a végéig. szeretnivaló darab.
ponthu jól

namár most itt van nekünk ez az album. ez attól függ. egyszer egy szép napos délutánon rendesen szétestem tőle, mert én hajlamos vagyok rá. de egyébként jó napos délutánokra is mosolygás alá. hangulat kérdése. sóhajtozva indul az album, aztán sírás, harag, melankólia, nyugalom - sokminden eszünkbe juthat. itt ez a 73 perc zene úgy, hogy nehéz lenne rossz számot találni. Daphne Descends, Crestfallen, Behold! The Night Mare - ha ki kell emelni valamit, akkor ezek a kedvenceim. de úgyis mindenkinek mást jelent. nekem kicsit olyan ez a lemez mint egy váratlanul átdumált hajnal. nem érdemes kihagyni.

a solaris egy jó film Stanislaw Lem regényéből, csak kicsit túl van tömörítve a történet. mindenesetre a hangulat adott, melyet ez a soundtrack (score) album igyekszik fokozni - nem kis sikerrel. talán unalmas minimalista prüntyögésnek tűnhet a lemez, hiszen nagyrészt egy témát használ, szöveg nélkül, de mégse, mert akkora bűvöletet teremt, hogy elalélunk és semmi gondunk vele és semmi mással a világon. főleg ha eszünkbe jut a film. úgyhogy ez nagyon jó nekünk, nagy hangerőn punnyadás mellé kiváló.
solaris az imdb-n

a radioheadről is nehéz elfogulatlanul írnom, úgyhogy nem erőltetem. legutóbbi lemezükről van szó, melyet elvileg george w. bushnak szántak - mármint őt gúnyolja. meg azt írták még az okosak, hogy elektronikus és rock elemek ötvözése. de thom yorke és barátai ehhez értenek, úgyhogy ez is egy jól sikerült album. továbbra sem értem viszont, hogy hogyan tudnak olyan elszállt számokat csinálni, mint a sit down. stand up., a where i end and you begin, ami a kedvencem az albumról, netán a suck young blood, vagy az i will. és még sorolhatnánk. ezek a zenék megesznek egy délutáni reggelire vajaskiflivel. nem a legjobban felépített lemezük, de számonként nézve legalább olyan jó dolgok vannak, mint a korábbi albumokon.
radiohead.com, followmearound

elmondom hogy találtam rá erre az albumra: van a kill bill 2 soundtracken egy hihetetlenül jó szám: malcolm mclaren - about her. hát mondom nézzünk körül, és találtam ezt a paris című albumot. ez ilyen jazz és párizsról szól, érdekes módon. rendben is volna ez az album, csakhogy minél többet hallgatom, annál bugyutábbnak tűnik a szöveg. a zene viszont rendben van, olyannyira hogy elalváshoz például kitűnően használható. de szóval nem rossz ez. jazz is paris, la main parisienne, és még inkább a club le narcisse - ezek elég jók.

ez a placebo második albuma, ez már egészen olyan, mint amilyen, egyszóval igazi placebo. elsőként a hangulatos borító jut eszembe, és az, hogy kb. ennek az albumnak van a világ legjobb címadó dala. legalábbis akárhogy gondolkodok, nem jut eszembe jobb. szóval without you i’m nothing, meg van még pár hasonlóan remek búsulós szám. és persze vannak itt pörgősebb dolgok is, úgymint az every you every me, a you don’t care about us, vagy a szokásos hidden track. ugyanolyan jó, mint a többi placebo album.
hivatalos honlap

David Lynch filmjét elég sikeresen díszíti a soundtrack, legalábbis elég nehéz nem észrevenni a zenéket, melyekkel aláfesti a leghúzósabb jeleneteket. talán sok is néha, de nekem eléggé bejött így. nade hogy ne csak a filmről beszéljünk, itt van ez a soundtrack album, melyet Trent Reznornak köszönhetünk. többek között olyan számok dobják fel, mint a Red Bats With Teeth Angelo Badalamentitől, vagy Lou Reed This Magic Moment-je, de ne feledkezzünk meg olyanokról sem, mint Marilyn Manson, a Rammstein, David Bowie, meg a többi. filmmel is, film nélkül is érdemes hallgatmány, melyet szomszédaink is biztosan értékelnek.
infók a soundtrackről

ezt a szép hosszú albumot hallgatva nem könnyen tudtam eldönteni, hogy ez most mi, de aztán a végére rájöttem, hogy jól emlékszem, valóban magyar csapat a mantra porno. mily kellemes meglepetés! ez a jólsikerült első lemez ugyanis kellemesen (nekem tetszően) ötvözi a triphop, a rock, a funky, az elektronikus zene és ilyesmik elemeit. olyanoktól különösen repes a szívem, mint a mantra for trinity, az e110 sunset yellow, vagy a tiny pink roses. meg stb. úgyhogy örülünk, hogy vannak ilyen ügyes honfitársaink, kérünk még ilyet.
további érdekességek

mivel ez csak egy maxi, ezért csak 4 szám van rajta, de azok jók. itt van nekünk rögtön a koncerteken gyakran előkerülő zseniális és fantasztikus napnyitószám, a 0 óra 2 perc. a második track egy klasszikus az Emese, ezt úgyis mindenki ismeri. van itt egy mégismertebb címadó dal a csinibabából, a kicsit szomorkás kezdetű/című opusz. végül pedig a jövőből jövő lövő drasztikus akusztik verzion elnevezésű változata, ami olyan remek, hogy háromszor is meg kell hallgatni egymás után. úgyhogy nosza.
a zöld kispál honlap

próbálok elfogulatlanul írni az egyik kedvencemről, az angol molokoról, ami a triphop egyik csodája. vagy mégse próbálok. szóval ez a debutáló albumuk. hallatszik is, hogy miből lett a későbbi moloko, bár ha itt abbahagyják, már ezzel az albummal is büntetnek. a sok-sok kiváló track közül nehéz választani, de azért kiemelnék olyan számokat, mint a kellemesen agresszív killa bunnies, a bólogatós party weirdo, vagy a világ legjobb 7 perc 32 másodperces száma, a lotus eaters, ami abszolút kedvenc. az egészet nagyon szeretjük, mert nagyon jó.
van hozzá jó honlap