vonatpótlóautóbusz

egyszer régen valami izgalmas szemináriumi órán felírtam a lap szélére, hogy you have to give up. aznap ez járt a fejemben és unatkoztam. a mellettem ülő lány meglátta és nevetett. nem vette komolyan. lehet, hogy igaza volt. különben nem akartam semmit üzenni, csak firkáltam.
de úgy általában komolyan lehet venni a jelenséget? mármint: mindennapi kommunikációnkba film- és dalszövegidézeteket illeszteni az valami jó dolog? a műveltség fokmérője?? valami olyasmi, mint közmondásokat használni vagy mitológiai utalásokkal élni? poénkodni és parodizálni? rejtett üzeneteket közvetíteni? új perspektívát nyitni a beszélgetésnek? szerintem igen…