vonatpótlóautóbusz

mindennek a mélyén vagyunk. a kék szobában fekszünk. kesergünk talán nézve valamit és a hideg fényben boldogok vagyunk.
mindennek a mélyén vagyunk. a hatalmas ablakban valami fenyegető hajnal kéksége. ez pedig egy utolsó végtelenszerű jelenet az üldözés után, a világ vége előtt. egy nyugodt hajnali mosoly. egy utolsó végtelen megkönnyebbült kacaj két félelmetes nap között. rajtamaradtunk egy rossz irányba induló vonaton és aztán megszerettük és mostmár egyáltalán nem akarunk tőle megválni. nagyon nem. de olyan mintha meg kéne. biztos, hogy meg kell. hamarosan. de addig még itt ez a végtelen kék pillanat. és tudjuk, hogy rossz felé menekülünk, de erre legalább lehet. és ettől végtelenül boldogok vagyunk. és ennyi ami számít. ennyi.
mindennek a mélyén vagyunk. akár sírhatsz is. a filmnek vége.