vonatpótlóautóbusz

minden az előkészítésen múlik. van rá idő, már úgyse számít semmi. a helyszín biztosítása után a legjobb a tükör eltávolításával kezdeni a felkészülést, mert a tükrök ijesztőek. a gyertyák egymásutáni meggyújtásának lassúsága kellő ünnepélyességet kölcsönöz az aktusnak. a zene megválasztása nagyon fontos, lehetőleg egy lassú, szomorú szám kell zongorával vagy szaxofonnal. ezek igazán praktikusak, mert egy zongora- vagy szaxofonszóló még a legkeményebb szíveket is ellágyítja és sok szélsőséges dologhoz erőt ad. vagy több számról is lehet szó, de akkor lefelé íveljen a hangulat, a csúcspont pedig a zongorás-szaxofonos szám legyen. csak nyugodtan, időnk van, már úgyis mindegy. haajaj, bizony mindegy.. a lényeg szinte meg is van, már csak a szokásos kellékeket kell a kád szélére készíteni,.
és aztán bennevagyunk a kád forró vízben. csak nézünk egykedvűen. szomorúan. lemondóan. a gyertyák pislákolnak. a zene borzolja az idegeinket. nő a feszültség. tudjuk mi következik. a sírás kerülget. a zene fokozza az elszántságot. teljes lemondás. borotva a kézbe, aztán hajrá…

akár.

adott esetben van abban ráció, hogy kellően lassú zenével aláfestve az ember egy kád vízben ülve felvágja az ereit. például nagyon drámai. adott esetben.
két bajom van nekem ezzel: nem tudnék választani zenét, mert túl sok ötletem van és addigra kihűl a víz, meg hát mégse lehetek minden második hétvégén öngyilkos, mert úgy előbb-utóbb elhalálozok.. az meg kinek jó?!
nem akarom én senkinek elvenni a kedvét a dologtól, csak szerintem semmi értelme. viszonylag egyszerű, de nem logikus. struccpolitika. ellenkezik az egyszermajd-elvvel. így aztán, bár egy idő után unalmas, de mégis csak célravezetőbb kimászni a kádból, menni aludni és másnap újra megpróbálni.
örökké reménykedni még mindig jobb, mint elvérezni.
(de tényleg, nehogy valaki kipróbálja!)