vonatpótlóautóbusz

rájöttem, hogy az emberek akikről néha naívan azt hittem, hogy valamilyenségük csak látszat és valójában nem olyanok, azok tényleg olyanok és a valamilyenség nem csak látszat. de szar lehet nekik, pedig nem az! úgyhogy minek is sajnálni őket? sőt, nem is lenne kár egyik-másikért. nade úgy kéne, hogy mindegy legyen, szóval mindegy, nem érdekel, nem ítélkezünk… úgyis van evolúció.
ha valakit esetleg érdekel, akkor azt hiszem az ismertetőjelük a semmitmondó tekintet. ebben még nem vagyok biztos, és nem is akarok róla megbizonyosodni, mindesetre nem lennék a helyükben.