vonatpótlóautóbusz

- na?
- semmi, felkeltem. túl hangos volt a zene.
- az szar.
- hát mindegy végülis. rakok be mást.
- és most?
- hát nem tudom. ennék valami sósat, de nincs itthon semmi. úgyhogy ettem csokit. meg ittam kólát és feltűnt, hogy a kupakjával elég jól meg lehet vakarni a viszketést. szerinted?
- hogy? …ja?! mittomén, biztos.
- mindegy. azon gondolkodtam vakarózás közben, hogy azért elég sok szar történt már, ha így belegondolok. meg mindenki csak mondja a hülyeségeit, amiről azt hiszi, hogy okosság. annak lehet igaza, aki mondta, hogy az egészet le kell szarni, elég csak kétségbeesni, mert úgysem tehetünk jobbat.
- ja. a heidegger vagy a kierkegaard? sose tudom.. de mindegy, szerintem ez azért ennél bonyolultabb.
- persze, meg ezzel így semmire nem megyünk. jól hangzik, de mert most attól mi a fasz lesz jobb, hogy kibaszottul kétségbe vagyok esve?
- hát attól valószínűleg semmi. de azért faszagyerek vagy, hogy ilyeneket tudsz mondani. legalábbis biztos annak hiszed magad. nem hogy megpróbálnád egészében megérteni az egészet?!
- aahaggyálmár. a faszom fog elolvasni egy hatszáz oldalas könyvet, vagy mittomén már mennyi volt. te elolvasnád?
- hát.. lehet hogy nem.
- naugye. viszont most olvasom, hogy britney majdnem elejtette a gyerekét. kurvanagy, a nap híre.
- hát.. jóvan. tőlem ejtse le, leszarom, nem is ismerem.
- na jó, de érted mit mondok?!
- ja, persze. a mai világban már…
- jóvan. viszont azt hiszem mégis kajálok valamit.
- az előbb ettél.
- jó de éhes vagyok. azt csak úgy izé.
- végülis.. lehet megyek én is.
- ok. még kitalálom mit meg hol aztán megdumáljuk.
- jó.