vonatpótlóautóbusz

egy-két óra volt még a naplementéig, úgyhogy minden kellemes sárgás-pirosas volt. egy magas betonoszlopon ültem egy lepusztult gyártelep egyik épületéhez közel. jött két srác és a szörnyet figyeltük a gyárépület nyitott emeleti csarnokában. eredetileg persze nem volt nyitott, de már rég lebombázták az elejét és csak a hátsó falak tartották a tetejét. a szörny egy hatalmas torz lény volt, egész teste valamiféle rozsdás koszos törmelékből állt. egy helyben mozogva, fékezhetetlen dühvel örjöngve zúzta a semmit, én meg az oszlop tetején lévő kis asztalnál ülve azon gondolkodtam, hogy is hívják, mert valaki adott neki egy igen találó nevet, de sehogysem jutott eszembe. elég ijesztő látvány volt, és ugyan tudtuk, hogy nem jön ki a csarnokból, de azért mi szemmeltartottuk. néha két ilyen szörnyet láttunk. aztán nem sokkal később jött egy kisebb társaság, készültek az estére, úgyhogy én lemásztam a létrán.