vonatpótlóautóbusz

az ön- kezdetű dolgokat már mind elénekelték egyszer, de ha ádázul fejest ugrok a tükörbe késsel elmaszkírozva akkor vajon önkommandó? és nem mesélek a zsiráfnyakú emberekről, mert annak nincs értelme.
áá, - legyintek - kutyafüle. a végén mindig marad erő kimenni és bejönni, mert jobb mintha aztán kéne. aztán marad a trombitálás, amire kidörzsölöm a szemem, vagy valami mást, és aztán nincs tovább.