vonatpótlóautóbusz

négy fal, padló és plafon: egy fürdőszoba. van benne egy kád, a kád tele forró vízzel. belelépek és leég a bőröm. egy kis idő után megszokom, ám a vízbemerülés újabb megpróbáltatás. csak szép fokozatosan, tűzforró az egész. mivel a hidegvíz adagolása érdekesen működik, gyakorlatilag majdnem lehetetlen a megfelelő hőfokot kialakítani. nyakig bennevagyok, már a túlfolyóra is szükség van. aztán alámerülök. ez egy másik világ. sötét van, durva, vibráló alapzaj, a fülemben szívdobogás, néha egy-két hangfoszlány a külvilágból - a szobában szól a zene és az éneklés. ide ebből kevés jut. csak az a zaj és a szívdobogás. belégzés és a felszínen lebegek, kilégzés és alámerülök. fülemben a nyomasztó zaj, előttem a fal, rajta a lábam, tompa sárga fény. minden valamilyen. eltelik így az idő. miután kihúzom a dugót, kivárom ahogy kifolyik alólam a víz. a vízszint a fülem alá ér és fokozatosan visszanyerem a hallásomat. mint az álomból ébredés, csak itt tudom mi a valóság. most akadozva visszaszökik az agyamba minden ami igazi, kinyitom a szemem, kikászálódok a kádból és a sikertelen törölközés után vörös szemmel kilépek a fülledt melegből. az utóhatások már az irc előtt múlnak el, lefolyik rólam a víz, lecsöpög az államról, megissza a törölköző. mire teljesen megszáradok, visszatértem a délutánba és kezdhetek készülődni. a vízkő már a vonaton köt bele a hajamba.