vonatpótlóautóbusz

a szabadkára történő buszozásnak nem sok tanulsága van, de azért mégiscsak. annyira mindenképpen rájöhetünk, hogy békés- és csongrád megye alsóbbrendű úthálózata nem igazán alkalmas közlekedésre. talán aszfaltrajzversenyre, de az se biztos. a buszon olyan dolgok voltak, amiket így a helyközi/távolsági közlekedéstől elvárhatunk egy kedd reggelen. viszont vannak ilyen nénik, akik látványosan kilógnak a sorból. ők abból élnek, hogy elzarándokolnak a szabadkai piacra csapatostul, ott vesznek zoknit meg pólót és azt otthon a faluban eladják. vagy valami ilyesmit csinálnak és ezzel kiegészül a nyugdíjuk. namost ezúttal mi is mentünk és máris nem volt ilyen egyszerű a dolog, ugyanis a logisztikai partner (buszsofőr) szegeden bejelentette, hogy a busz bizony elromlott. (pedig ment, de mi nem tudhatjuk amit ő.) a nénik és mi bátran a javítóhelyen történő várakozást válaszottuk, ami a szegedi busztársaság központi telepét jelentette. óhát örültünk, mert volt vécé és hányásszag az előtérben. ezt az ott várakozó néniosztag jól viselte, mi pedig nem, úgyhogy inkább kint néztük hogy milyen sok busz jön. aztán egyszercsak kész lett a busz, és elindultunk a határ felé. itt már egészen kicsúcsosodtak dévidhasszelhoff hatalmi vágyai. dévidhasszelhoff amúgy olyan volt mint a nénik, csak éppen ő egy kicsivel fiatalabb férfi volt és olyan haja volt mint a mics bjukenennek néha. később amúgy mást is csinált, nem csak okoskodott és hőbörgött. szóval egészen úgytűnt nekünk, hogy ő valamiféle utazásszervező. aztán volt mindenféle akadékoskodás a javítási hadművelet után, hogy ki hogy honnan hova mire mennyi idő alatt és visszafelé. a két órás késést a néniosztag végül a lerohanásos taktika alkalmazásával próbálta kompenzálni: felosztották a terepet és a beszerzendő árukat egymást közt. de aztán mégse érte el mindenki a buszt visszafelé. mer ők nem lazáak. mellesleg a szabadkai piacon sokminden van olcsón és mindet el akarják adni. úgyhogy elköltöttük a pénzt és ettünk finomat, csak szétesett és taxiztunk régi mercivel és csaltunk a peronjeggyel a zállomáson, mert nem volt elég dínárunk és aztán a villamoson is szegeden, de ott másért. ám az egész utazás legnagyobb haszna mégiscsak az volt, hogy rájöttem, hogy a pumának van füle. mert én aszittem hogy nincs, de aztán ellenőriztük a szegeden a sportboltban és tényleg. ez nekem tényleg új, elnézést. de azért a szabadkai pumáknak tényleg furcsa fülük van.