vonatpótlóautóbusz

azért mégiscsak átértékelem az életemet, amikor egyik este apró, semmire sem hasonlító izét találok a lepedőmön, másnap este pedig egy bazinagy lepke parkol a poharamba. nem mintha ezek így lerágnák a fejem, vagy ilyesmi, de nem nagyon akarok ezekkel együtt aludni, meg hát annyi mindent hall az ember manapság - ahogy a jól értesült nyugdíjas mondja. szóval sose lehet tudni. például azt se tudom, hogy kerültek be piciny szobámba ezek a fenevadak. egyébiránt alapvetően kedvelem az állatokat. olyan kivételek vannak, mint a légy, szúnyog, muslica és ehhez hasonló szárnyas jószágok, melyeket terjengős káromkodások közepette igyekszek lemészárolni, ha a szemem elé kerülnek. a lelkiismeretem is nyugodt, ezek szerintem teljesen felesleges állatok. aztán még két dolog jut eszembe, amit nem bírok: az egyik a meztelencsiga, mert az böee, a másik meg a fülbemászó, mert annak olyan neve van, hogy megijed az ember. és én is.