sikerült a terv. nézd, hogy esik szét a szarkáosz! a kis szarpatakok elkezdtek egy irányba folyni és ami kicsit talán rendszernek tűnt, abból lett egy tervtelen nekifutás, szaladás lendületből, rohanás megszokásból, kényszerű kis menekülések mindig az utolsó pillanatban - az összes minden csak tart valami felé minden lehetséges kerülőúton.
lehet hogy egyszer majd elfelejtek lépni az egyik lábammal. de nem érek rá azon gondolkodni, hogy mi lesz akkor, mert üldöznek.
hozzászólások
új hozzászólás