vonatpótlóautóbusz

a világ igazából egy embertár. mi csak hisszük hogy nem, pedig fordítva van. a könyv kölcsönzi ki az embert az embertárból, amit mi világnak hívunk. van mindenféle ember, fiatal, öreg, lány, legény, kedves, mogorva, hosszúhajú, kockásinges, tetovált, sminkelt, félkezű, elegáns, napszemüveges, stb. aztán a kikölcsönzött ember fogja a könyvet, olvasgatja elalvás előtt, aláhuzogat benne, kifénymásol vagy kitép dolgokat, elviszi magával nyaralni, odaadja a barátjának vagy a nagymamájának, berakja a fotel alá lábnak, viszi magával vizsgára, nézegeti a képeket, beleteszi a kedvenc könyvjelzőjét, vagy bármi. ez mind benne van a katalógusban, de ha a könyv tanácstalan, akkor az embertáras néni ajánl valamit. így aztán a könyv olyan embert választhat, amilyen az igényeinek megfelel. ha pedig letelik a kölcsönzési idő, az emberek visszakerülnek az embertárba. vagy ha nagyon a könyv szívéhez nő az ember, akkor nem viszi vissza. hiába a felszólítások, emberesboltban nem lehet kapni, úgyhogy nem viszi vissza. jó dolog az embertár, mert anélkül tudhatják meg a könyvek, hogy milyen számukra elképzelhetetlen dolgokat csinálnak az emberek, hogy meg kéne vegyék az emberesboltban. van ez így…
erre még a sörfesztivál után jöttünk rá, amikor a jazzben dumáltunk páran. miheztartásvégett.