vonatpótlóautóbusz

10 éves a radiohead ok computer-e, minden idők (egyik) legjobb lemeze és ebből a jeles alkalomból valakik úgy gondolták, hogy ezt jó ötlet feldolgozni. hát nem annyira biztos hogy az, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tribute-lemezeket ilyen 2-300 forintért szokták árulni a teszkóban. ezt ráadásul még csak annyiért sem, mert ingyen letölthető (volt - jelenleg csak streamelhető). persze nem ez a dolog fokmérője, és valószínűleg ez nem is aggasztotta azt a 12 kedves előadót, akik feldolgozták a lemezt.
nos, ha szigorúan vesszük, akkor persze már az ötlet is rossz. ha nem annyira vesszük szigorúan és meg is hallgatjuk, akkor mondhatjuk, hogy kétféle szám van a lemezen: amit elbasztak, és amit kevésbé basztak el. ha pedig kicsit nyitottabbak vagyunk az ötletre és figyelmen kívül hagyjuk a borítót, a Fitter Happier-ből összeszenvedett vérlázítóan komolytalan akármit és az Electioneering-ből képzett hallgathatatlan szart, akkor van pár egészen értékelhető darab. például az Exit Music (For A Film) átmegy egy érdekes hangulatú, teljesen jópofa kattogós űrdiszkószerűségbe, a Let Down és a Lucky ilyen nyúlós-nyavajgós dolog lett, de még ezzel együtt is elviselhetőek, meg hát eredetileg is ilyesmi volt, és akkor van még a Climbing Up The Walls, ami történelmi- és mindenféle szubjektív okból az egész dologban a sorsdöntő (öröklegkedvencebb, szent tárgy, ugye) és mondhatom - várakozásaimat magasan felülmúlva - tudtak vele kezdeni valamit, ami nem rontotta el, hanem hozza szinte ugyanazt a hangulatot valahogy máshogy, nem rosszul, és talán így van értelme. a többire nem emlékszem, szóval volt akinek nem sikerült megbírkóznia a feladattal. volt akinek viszont igen, és ez igazából nagyobb meglepetés, de azért a néhány jólsikerült darab ellenére lemezként mégsem igazán értékelhető. maradjunk mégis inkább az eredeti ok computernél, én azt mondom.