vonatpótlóautóbusz

mi is történik egy szórakozóhelyen? az emberek mindenféle előzményeket követően ellátogatnak a szórakozóhelyre. megnézik mivan, pacsiznak és pusziznak a haversrácokkal és haverlányokkal, vásárolnak maguknak innivalót és aztán beleélik magukat a helyzetbe, hogy ők egy szórakozóhelyen vannak bizony. vegyünk most egy táncos szórakozóhelyet. előbb-utóbb mindenképpen megszólal valami zene és egyszercsak előkerülnek az emberek, akik úgy érzik, hogy hát ez a zene olyan jó, hogy ütemre kell mozgani rá. szép lassan elindul a táncolás: ugornak, rázzák a csípőt, emelik a kezet és a lábat, forgatják a fejeket, a fiúklányok testmozgásukkal felkeltik egymás érdeklődését, keverednek, nyalogatják egymás száját, bűvészkednek a fényrudakkal, fújják a sípot, a haverek összekapaszkodva ugrálnak, néha egymás arcába üvöltik a dalszöveg egy-egy magvasabb gondolatát a napszemüveg mögül vagy a hosszúhaj alól. vannak persze békésebb jószágok, ők csak nézik hogy mivan, iszogatnak, dumálnak, bambulnak, helyváltoztatós taktikát követve méricskélik a mulatság résztvevőit. a lemezlovas eközben egymás után nyergeli a jobbnál jobb korongokat, teljesíti az esetleges kéréseket, a személyzet meg rámosolyog, odaszól, feltöröl, elad, kiszolgál. mindenki alkalmazkodik a szerepéhez, vagy valaki máséhoz. a táncolós és a nemtáncolós népség persze állandóan cserélődik, alkalmi és hosszútávú barátságok kötődnek és szakadnak meg, elhangzanak kedvenc számok, az italkészlet jelentőseg megcsappan, néhol takarítani kell, a nép letáncolja magáról a zsírréteget és a heti feszültséget, elkölti a pénzt, a dídzsé odatesz egyet a kultúrának, a személyzet reggelre elfárad és a biztonságiak sem unatkoznak. a végén pedig majd mindenki hazamegy, azt mondják, hogy hűde jó/szar/átlagos buli volt. aztán a következő héten ugyanez történik.
na persze. ugyanaz? valakinek élete legjobb bulija, valakinek élete legszarabb bulija, valakinek egy a sok közül, valaki meg otthon marad. mindenkinek más. olyan ez is mint minden más.