vonatpótlóautóbusz

az jutott eszembe, hogy valószínűleg módszertani katasztrófa, mégpedig végkimenetelében bizonytalan, szőnyegen szétfolyó, mindig mindenben mindenhonnan mindenhova. ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint a naív festők. vajon ők is gondolkodtak, hogy akkor ez most elég szar-e már amit csinálnak, vagy lesz még szarabb esetleg? vagy így is van akinek tetszik és akkor meg az egészen más úgy? vagy ők tényleg azt hitték, hogy értenek hozzá? én legalább tudom hogy nem. én csak. én csak sose tudom.
(és csak remélem, hogy nem kell majd egyszer a dolgokat sírva szétkalapálni nagyon véglegh. léci.)