vonatpótlóautóbusz

először hát nyilván sötét van. sötétben ébredsz. legalábbis úgy valahogy. ésha esetleg nem, akkor lámpafény. az az jó, mert a dolgok szép narancsszínűek a csendben. amikor aztán telik az idő és egyre lassabban pattognak az ujjaid a billentyűn, lassul a beszéded és úgy végülis kezd mindegy lenni, mert a.. akkor… szóval talán aludni kéne, de aaz csak elvileg. mert. akkor. janem, hanem most. most nem fontos. tökmindegy, így el lehet bizonytalanodni. ni. azz belefér. az ablakon kinézve a fekete fák között egyre kékül az ég. mire a madarak is elkezdenek próbálkozni aa elnyomni a szomorú zenét, addigra teljesen világos van. kint és ilyenkor már az emberek beindulnak. tudom hogy ilyenkor már mennek a tompa napfelkeltében szatyorral a kezükben, fogják a pórázt, egykedvűen tekerik a biciklit munkába menet, meg várják hogy beinduljon és készülnek a napjukra szertartásszerű rendszerességgel. ilyenkor. mert akkorha máskor úgyhogy ilyenkor van a legtöbb fanatikus ember az utcán, aki így korán kel. mint olyan mint amikor mondják hogy gyere valamikor majd vizsgázni, lehet jönni fél négytől, akkor csak a nagyon elszántak mennek oda fél négyre, meg akik épp úgyis ébren vannak. mint a reggel, amikor a dolgok kezdődni látszanak, hát arra se megy el mindenki, legalábbis. csak akinek muszáj, vagy aki olyan. minden olyan ilyenkor mint egy átvirraszott éjszaka után. és te aludni mész, ő meg alvásból jön, vagy nem mész, de valahogy mégis egymás másik végén vagytok a másik emberrel. ellentétesen, úgy érzed. de ki tudja? végülis friss vagy, mert ettél is, de akkoris szokatlan időben kelsz fel ésésés látod meg tudod hogyan kéne. vaggggy hogyan van… vannak a dolgok éss hosszúakat pislogsz és olyat ásítol hogy beleremegsz meg tág szemekkel hosszan nézed a monitor alatti rendetlenséget, bámulsz ki a villamos hátulján a reggelbe, meg ahogy a nap rásüt a szemedre két ház között, nahát akkor eszedbe jut, hogy végülis ég a szemed az álmosságtól és azt hiszed nem vagy álmos, de.. hátde végülis lehet hogy tényleg nem. inkább éhes. tudni véled, hogy az alvás megfelelően adagolva tudatmódosító hatású szer. olyanhogy. személytelen lesz a találkozásod a világgal, egyfajta rácsodálkozás, hogyhát jéé más az egész, mint amikor esik az eső és az unalomig ismételt utcák is egészen más képet mutatnak a pocsolyák miatt, és beletörődve lépkeded át őket, hogy hát igen-igen, ez most tetszik, ez a találkozás is ilyen újszerű. újszerűvé. úrszerűvé úr szerű vé ember, tudod amikor fejenáll és széttárja a lábait, az vé alakú, és ő az aki régi napszemüvegben vár az újságra alulrólnézve. űrszerű. meg lehet ezt szeretni és kihasználni az előnyöket. igaz, hogy ez a.. a micsoda.. a napszak relativitása, amikor a kis rések, amikbe az ember az emlékeit teszi, na ilyenkor a legmélyebbek ezek. hát ez bizonytalanná tesz és teret ad az asszociációnak, meg a barackléivásnak, a lusta tettvágynak, ami lehet hogy egyszerűen csak unalom.. és végülis nem igazán számít, mert majd eljutsz valahova. ide. és többszöri próbálkozás után, még mindig itt vagy, mert talán félsz hogy ez elveszik, és közben arra gondolsz, hogy mivel is ment el ez az éjszaka? de végülis mindegy. meg kell próbálni, ennyi az egész.