vonatpótlóautóbusz

végülis tudod, hogy miért …hogy mire megy ki a jááték. hát jóhogy tudod, de nem is tagadod. de azért nem mondod el! neeem, el nem mondanád érthetően, hogy esetleg valaki meg is értse. azt mondod, hogy azzal pont a játékszabályokat szegnéd meg? ah.. hát igen, igazad van, mert ha elmondod mi van, akkor lehet hogy tudni fogják, de érteni nem. és lehet hogy a varázslat csak akkor működik, ha a megfelelő helyen és időben. úgyhogy inkább nem próbálkozol, mert azért szereted te magad, a kudarcot meg nem annyira. maradnak tehát az éjszakák, meg hogy a barátaidnak és más embereknek mesélj rövid, számukra értelmetlen történeteket, amikre mondhatják hogy aha biztos, meg órákat várj, pedig utálsz várni, de mégis úgy érzed megéri, megpersze hogy felhívd a figyelmet a világra és benne olyan dolgok szépségére, mint a szívószál vagy a vízfesték. persze mindezt csak azért csinálod, hogy ne kelljen elmondani, hogy miért csinálod, mert ha elmondanád az okát, akkor nem lenne értelme. kegyetlen egy játék ez, én mondom, nagyon nehéz hozzá játszópajtásokat találni és játszani is nagyon nehéz. néha az is eszedbe jut, hogy baszódjon meg aki kitalálta ezt az egészet, de olyan ez, hogy ezt játszani végülis kiváltság és öröm. amellett hogy szenvedés. mert ha játszod, akkor minden erről szól. és mi lesz, ha megnyered a játékot? nos, a főnyereményt mindenki magának választja és ha megvan, akkor fogod, hátralépsz egyet mosolyogva, megfordulsz és belegyalogolsz a naplementébe. aztán amikor másnap felébredsz, kezdhetsz hozzászokni a tudathoz, hogy megnyerted a főnyereményt, de a játéknak még nincs vége, mert soha nincs vége. úgyhogy,..