vonatpótlóautóbusz

(igazából a jelentésébe bele sem gondolva most nem jut eszembe agresszívabb annál, hogy ledarállak.)
a hosszú fejtegetés helyett, csak megnyomtam jól a bekszpészt és annyit mondanék, hogy a közlekedés, úgymint emberek között lenni, na az idegesítő, zavarbaejtő, pánikszerű dolog. aztán majd az összegyűjtött nemösszetartozókat összekeverve az lesz, hogy álmok szörnyekkel az ágy alatt, magasabb emberek elnyomó magatartása, nyakbehúzás, állandó odanemnézés, barátság a hagymásládákkal, erkélyekkel és lehetőleg minden olyan élettelen/értelmetlen dologgal, amivel jól lehet beszélgetni, meg hogy azt hisszük, hogy képesek vagyunk ténylegesen azt érzékelni, amit csak akarunk, akkor az gyakorlatilag olyan, mintha megfejtettük volna a világ működését és ilyen mátrixi jelleggel végülis azt csinálunk vele amit akarunk, vagy legalábbis elhisszük magunknak ezt a képességet. mer mér?? majd az egyed szól, ha foglalkozni kell vele??? addig meg nem is nyitja ki a szemét??!? tűri a mellette elrohanó világ zaját??! hátha majd ők is felveszik a tempót?? mert hisz az egymástól elszigetelődve zombizálódásban??+ hogy majd jut ilyen kis üveggömb mindenkinek, amiben ő egy olyan boldog hóember lesz, aki bármikor csinálhat hóesést vagy bármit ami tetszik?? és csak akkor tűnik fel az ellenkezője, amikor a nyitott ablakon a szembejövő vonat hirtelen betolja a saját zaját és összerezzen a felismerésre, hogy nem tud elszakadni a valóságtól? hát ember az ilyen?
(szerintem maradjunk abban, hogy mindenki pogózik a bóbita, bóbita táncolra inkább.)