vonatpótlóautóbusz

kkezdjük talán ott, hóógy az állapot az egy ideiglenes dolog. milyenjó ugyebár, mert akkor elmúlik. az állapot belső vagy külső okokra vezethető vissza, de mindenképpen a szépen rendszerezett életbe visz egy kis rendetlenséget, ha úgy tetszik a megszokottba egy kis szokatlant, hogy pozitív szemlélettel is.. könnyebben.. na tudod.
szóval adott a második lehetőség és felismerjük hogyhát ez az állapot nem is rossz??! nofene, mikéne ha vóna?! csakhát az állapot olyan, hogy természeténél fogva elmúlik, ezért ebben az esetben a célunk állandósítani, avagy később újra átélhetővé tenni az ideiglenest és akkor vidámság. (legalábbis ha abból indulunk ki, hogy jó és a jó dolgok vidámságot okoznak, de persze vannak egyéb esetek is.) ennek a visszamicsinálásnak sok módja van, állapottól függ. mégegyszer sulyokszerűen: állandósítani az ideiglenest. ezt ha jobban átgondoljuk, akkor ilyen folyamatábrát, holmi tájmlájnszerűséget kreálhatunk huncut kis nyilakkal: először lőn a megszokott leledzés a maga állandóságával, jön a hirtelenből az állapot a maga ideiglenességével, melynek más tulajdonságai vannak, mint az előző létállapotnak, ha pedig az ideiglenest állandósítjuk, akkor később ez lesz az állandó, de ez már egy másik állandó. tehát?! tehát megváltozott az életünk. nahát. persze ha nem sikerül állandósítani, akkor az megint más, akkor csak ilyen visszatérő valami, amit hívhatunk bárhogy, például kedvtelés. akármibármi.
namost van még ugye a negatív szemlélet, hogy jéé állapot, nna akkor így a fejünkhöz kapunk ésés akkor hogy gyorsan tüntessük el, nemkell, fujj, nemjó, kakapisifenebugyi. naésakkor ez vagy sikerül rögtön, vagy nem sikerül ésakkor az a rész jön, hogy hosszú próbálkozás, melynek keretében ugyehát próbáljuk kezelni a dolgot és visszatérni az eredeti állapothoz. ez - hogy ne fokozzam tovább az izgalmakat - vagy sikerül, vagy nem. ha sikerül, akkor jajdeszörnyűvolt, dejóhogyvége, meg ilyenek. ha nem sikerül, akkor szomorúak vagyunk, és az előzőekben felvázolt elv szerint állandosúl az ideiglenes és szomorúság, önmagunk álombasírása, belefeledkezés borongós időkbe. aztán vagy tényleg így marad, vagy később megváltozik még hosszabb idő alatt és a korábbi állandóság először állapotszerűen visszatér egy és így új minőségében ránktámad, aztán minthogy ismerős esetleg megszokjuk és mélabúsan bólintunk, hogy igen. sőt még az is kiderülhet, hogy amit rossznak hittünk, az az állandósulás során megszépülve átfordul jóba, ekkor úgy kiáltunk fel, hogy nemisgondoltamvolna.
hát nem fantörpikus?! a sok csacsiság mögött a lényeg viszont az ideiglenes állapotok elmúlása után következő bénulásszerű hatásszüneten van, amikor vagy megyünk aludni a picsába, mert másnak úgysincs értelme, vagy az előbbi csacsiságok tudatában példálózásszerűen mondogatjuk, hogy olyan ez mint amikor állsz az út szélén és nézed a fát a másik oldalon, hogy deszép fa, deszép fa és egyszercsak jön egy autó gyorsan és elmegy és vagy felkiáltasz, hogy hej (ácsi, mi volt ez ami tetszett nekem?), vagy felkiáltasz, hogy hej (anyádfasza, belezavartál a szép fámba!). de a hej! mindenképpen ott van. meg esetleg az a bizonyos mint amikor… kezdetű mondat. na ez most az. vagy megyünk aludni a picsába-