vonatpótlóautóbusz

neeem, ma nincs! nincs szerencsétek ti csírák! mézespuszedlit zabáló döglött halak vagytok, múlandó, nyitott szemű asztalok szépen esztergált lábakkal és ipszilonokkal melltájon és ez mind hiábasült krumpli, aminek olyan az íze, mint a tányéron csikorgó villának, amit beleszúrok akárki szemébe ha nem hagyja abba és ttteeeeeljesen mindegy mit csináltok honnan hova mettől meddig, mert nem vagytok különfélék! nem vagytok semmik! egyforma pálcikaemberek vagytok, vékony lábakkal önfeledten tollasozó, bűzlő tehéntetemek, akik riadtan mossák le szárnyaikat a vértől, ami az előbb fröccsent rájuk, amikor szembeszúrtam az egyik falat, csak akkor elfelejtettem említeni, mert hát ők azt hiszik, hogy van valami és ők is valamik a valamiben, holott semmik! semmik! csupa nagy betűvel, kiabálva: SEMMIK! vuhaha! - dörzsölgetem gonoszan a kezeimet. ragadós, ugráló szaggatott vonalak vagytok betűk között és léteteket csak annak köszönhetitek, hogy egy hirtelen jött ötlettől vezérelve éppen milyen sorrendben kötöm össze a számozott pontokat a billentyűzeten. tőlem függtök, aranyoskáim! tőlem, pusztán a ténytől, hogy létrejöttetek. kezdet és vég, meg ilyen fasságok. mehh.. nem is tudtok ti semmit se nem! nincsenek jogaitok, nincsenek szabályok, nem várhattok semmit, még lehet hogy rosszat se! nemnem. pff! egyáltalán.. örülhettek, hogy nem töröltelek ki titeket, ti.. ti alávaló. ti,.. TI!
és ti még elhiszitek?! ah, mindegy, a többi nem érdekel..