vonatpótlóautóbusz

szia, jöttem beleszólni az életedbe. szerintem nem úgy kéne, nem azt, nem vele, nem most és máskor se. nem tudsz még mindent és később igazam lesz. majd szólj, ha tényleg.

de mikor dőlnek el dolgok? ki dönti el őket? milyen alapon? mi lesz azután? ki dönti el? miért nem én? miért én? miért ő? miért nem ő? de főleg miért? és egyáltalán mi miért? persze ez megint nem az a valaki, aki bármit is eldöntene. csak a dolgok kapcsolódnak egymáshoz, még ha egymástól független dolgokról is van szó.

szerintem az emberek apróságokon múlnak. kórház, villamos az ovi udvarán, paprika evés trabantban hazafelé, sorban állás az ebédlőben, bombariadó, osztálydiszkó, foci, egy “inkább még nem megyek haza”, szünetek, hallgatások, nemhallgatások, üvöltések, kérdések, válaszok, szavak, pillanatok és pillanatok utáni gondolatok és azutáni percek és napok és hónapok és láncreakciók. minden borul és aztán néha már csak el akarjuk mondani, hogy a dolgok apróságokon múlnak.