vonatpótlóautóbusz

mire észreveszem, hogy mennyire monotonná vált, addigra a szememet nyitogatom és balra forduló autókat látok a jobbkanyarban és piros csíkokat húznak maguk után és tényleg jobbra kanyarodnak. a településeket álmomban cserélgetem, minden alkalommal az elsőben ébredek és mire visszaalszok addigra rájövök, hogy ez már nem az előző volt. a rádiót egy kicsit lepauzolom és mesélek magamnak egy történetet, amit rögtön el is felejtek amint újra megnyomom a pauzot. lassú pulzáció fel és le. az előbbi pont jó ivásra és a véletlenszerűen felmerülő telefonhívások fogadására, az utóbbi pedig alkalmas a saját magától történő elrettentésre és az esetleges alternatív megoldások elképzelésére, bár utólag okos vagyok és tudom, hogy végülis hiába képzelek el bármit, mert mire kitalálnám, hogy hogyan kéne, nah háhát már újra fel is ébredtem később ebből mindez aztán lényegretér, ködbe vésssz éssmajd kádba víííz ésmost székben ülök, bőrből van, ebben szoktam ülni és most nem a néhány órája elképzelt lehetőségek közül választottam egyet, mert azon gondolkodok, hogy mi a különbség az alvás és a nemalvás között, de mondatokba foglalni nem tudom, csak sejtem, hogy mindegy. ezt meg már úgyis tudjuk, mer nyilván.