vonatpótlóautóbusz

vappapaaa vappapaaaa vapppappéjóó vappappéjóóóó vappapppéra vaapppéra rétttéététéja réttééétééja ratatatara ratatatara tatatara réétttéttééjaa réttéttééja ratatatara ratata és ilyeneket csinálnak a hangszerekkel
volt egy ilyen világslágerek magyarul gyorsan című. kb ez volt a címe. és semmi értelme nem volt, csak hallgattam a zenéket és lejegyeztem belőle amit sikerült. amit a jegyzettömb megfogott. réttétéja. és amikor… amiket így leírtam, magyarul az angol dalszövegeket mármint úgymond fonetikusan, és néha nézem a látom és hallom amit a és az az érzésem, hogy ők ezt olvassák amit én ebben a címűben, vagy legalábbis olyat és komolyan is gondolják!/
bocs hogy nem használok felesleges szavakat. amúgy. ha ezt magamnak, akkor nem neked. ha magamnak, akkor csak gondolatok. ha gondolatok, akkor nem kéne leírni. ha leírom, akkor már nem gondolat. de legalábbis nem olyan. különben a gondolat az szar. ha valami gondolat, az már olyan mintha le lenne írva. a gondolat valami olyan, amit nem tudsz szavakba önteni. olyan kéne legyen. vagy nem, de akkor az mi amit nem tudsz szavakba? na mindegy, a lényeg, hogy becsapás ez, mert a gondolat egy szóbeli dolog, még ha nem is mondod ki, azt magadban szavakkal megfogalmazod és adsz neki címet, ezáltal a gondolat a belső hang amit mond, annak hallás utáni leírása úgymond fonetikusan. mint a világslágerek magyarul. szóval nem az, csak olyan. és ha visszaolvasod, akkor érzed hogy nem stimmel. rá kéne jönni tehát, hogy mi van a gondolat előtt, addig próbálom csökkenteni a veszteséget, mert a kettő között elveszik valami az eredetiből. de leírom. annak ellenére, hogy magamnak, mégis neked. kommunikáció. neked az arcodba, ezt olvasod, vonatpótlóautóbusz a neve. becsapom magamat tehát. te pedig elolvasod és nézel és elhiszed. és nemtom mit vársz, és ehhez képest mit kapsz, de jobb ha semmit. ha meg valamit, akkor azt nem kell elhinni. nem beszélgetünk, mert úgyse értjük meg egymást. ebből indulunk ki és ennél már csak jobb lehet, és akkor kell szólni.