vonatpótlóautóbusz

ott kapcsolódunk be a hétvégébe, hogy egy koncert közepén állok és miközben mindenki hatás alatt van, én azt veszem észre, hogy ha felfelé nézek és a hajam lefelé lóg, akkor nem folyik az arcomba az izzadtság, de üvöltök tovább, úgyhogy a koncert után fogyasztott ásványvíztől elbaszódik a torkom és ugyan hétközben egész szépen meggyógyul, mégiscsak aggódok amikor (villanásszerűen hazaérek, mert lelkesen próbáltam egyformát lépni és csakúgy suhant a táj és fájós lábbal betántorgok a szobába ésssa) passzív dohányzás most köhögés nélküli köhögéskényszerben bosszulja meg magát. dehát végülis semmi gond, egész este azon röhögtünk, hogy mondtam dolgokat és azon röhögtek, hogy azt hitték, hogy viccesnek szánom, holott épp ellenkezőleg és ezt viccesnek találva röhögtünk, nem is beszélve az edemszfemiliből szalajtott arcok látása felett érzett határtalan fejvörösödveröhögésről és a számtalan egyéb örömforrásról. kár hogy nem volt forrócsoki. de volt tea, ott a koncert után, és csocsózás és útszélén bukfenceltem, de aztán hazajutottunk,. hááhéhhéhéé! nemistudom, lehet hogy ezek nem velem történtek.. meg a 60-70 méter, borulás. az se! négyen ültek a bárpultnál, az egyik egy majom volt. háhá! átverődtem. mintha valami zene is szólt volna, végig, persze lehet hogy csak a porszívó zúgott. de szerintem szólt, mert ami jött le miközben a másikra aludtam, azt azóta többször meghallgattam. valami sárgát is rajzoltam a játszásról, meg volt egy kék is.. és az egész ott ér körbe, hogy mondjuk elképzelem, hogy egy koszdarab vagyok a hajamban. elképzeltem. koszdarab vagyok. egy koncerten repkedek a levegőben. hopp, itt egy köcsög, beleragadunk a hajába.. uhm, nézzükcsak.. egész érdekes, telnek a napok, ez a köcsög megy mindenfelé, összevissza alszik, kényelmesen kési le a vonatokat sorba, firkál mindenféle lapokra meg egy hülye füzetbe hülyeségeket mindenféle hülyeséggel, ide-oda kószál, találkozik mindenféle emberekkel, valami olvashatatlan szöveget gépel, egyfolytában a gép előtt ül és idióta zenéket hallgat, ül a füstben és csodálkozik. hátez hülyeez vaze! namindegy,. majd szól ha van valami érdekee– ahéhéhé! víz! vízvíz, a víz az nem jó, én kis koszocska nem szeretem a vizecskét! nade!! hátez ez a köcsög hajat akar mosni! há ménem szólt?? hát most hova menekgrkrgg… ez a baromálat! megint néz felfele és rázza a fejét mint a koncerten jobbgrhrabalra a vízben.. áállljmeg! segítsghgréég! - satöbbisatöbbi, szóval elképzeltük hogy kosz vagyunk a hajamban, végigkalandoztuk a hetemet és most, miközben a hosszú fejrázás közepette pukkog a fülem, haláltusát vívunk a fürdővízzel, filmszerűen lepereg előttünk az egy hét annak minden új élményével egy pillanatba sűrítve állítólag, aztán nyilván kínhalált halunk és vége. tehát körbeértünk. az meg nem fontos, hogy a dolgok mikor és kivel történtek, a lényeg, hogy emlékszem rájuk. de lehet hogy nem is emlékszem. egyszer valami ismerősöm azt mondta, hogy egyszer vagyunk fiatalok. hátmondjuk lehet hogy ezt én szoktam mondani,,. de nem tökmindegy? kaland az élet, pálmafák, teve. ilyesmi. ctrl+s. alt+tab. f5. semmi különös.