vonatpótlóautóbusz

mit is csinálunk?? éppen kattintgatva és pislogva gyűjtjük az erőt valami kényszerű olyasmire, amit aztán majd addig csinálunk, amíg nem csinálhatjuk azt amit valójában akarunk. ú ez egészen hülyén hangzik,. szóval ez így pozitív szemlélet is lehetne, hogy a nemannyira kívánatos dolgokat pótcselekvések után ímmelámmal, az utána következő aztcsinálokamiténakarok jutalomszerűségét várva kezdjük el. de az adott helyzetben viszont szomorú zongorázás közben mégis a fal felé fordulunk és homályosan nézünk és arra gondolunk, hogy nem jó ez így ahogy van.
szóval veszélyes dolog a tudás, valóban. mert hát a tudáshoz az út a tanuláson keresztül vezet állítólag, a tanulás viszont gyakran kellően unalmas ahhoz, hogy teret engedjen a gondolkodásnak (elmerengésnek), ami mindig odavezet, hogy általános levertség, világellenesség, atombomba. ésakkor egymás vállán sírunk, ahelyett hogy arcunkon széles mosollyal suhannánk át sötét éjszakákon vagy olykor kacagással megtört elszánt szájtartással huzogatnánk ceruzákat és ilyesmiket üres papírok felett!!(? abszurd. izönt it/? bhraffhH.,-