vonatpótlóautóbusz

(a zenének nincs vége. a külső rázkódás segít a lényegre fókuszálni és nem hagyja elterelni a figyelmet. elkeseredett elszántság, az általában nem megkísértett lehetetlen megkísértése mégis. például.)
most meg aztán sokféle tészta közül válogathatok, de vegyük azt, hogy a szembejövőnek nem igazán szabhatom meg, hogy hogyan nézzen rám. ezt tudom, meg azt is, hogy nem tehetnek róla, de a szembejövőt mégiscsak könnyebb egy különös állatfajnak tekintve elméletileg pofánrugni, holott ez nyilván csak az indokolatlan önvédelem sietős formája. olyasmiről beszélek, mint az a jelenet, amikor mész az utcán és szaporán, de választékosan anyázod a járókelőket. mintha valami játékot játszanál, amiben aláhulló bombák elől kell félreugrálni és az esetleges ütközések elkerülése érdekében agresszív verbális gesztusokkal igyekszel megfélemlíteni minden egyes bombát, nehogy meg merjenek közelíteni. leírható, de nem magyarázható. ellenvetés?