lehet ám tíz órákat aludva délután is kelni, lassan megreggelizni, levest melengetni, újságolvasva hosszan ebédelni. vihogás, tőtikézés és matatás közben szépen eltelik az idő, hogy aztán vacsora után folytatódjon a játszadozás, vihogás, kattingatás. aztán sötétedés után bármikor el lehet menni gengelni, csipszet zabálni és a fűtött kocsiból bámulni az üres várost, minek utána még mindig belefér egy film. de mindezt helyettesíthetjük akár szolíd spontánházibulikkal vagy hosszú, de általában eredménytelen beszélgetésekkel a szokásos témákról. mire ezekkel végzünk, az óra jócskán elüti a zéjfélet és el lehet merengeni a napközben töltött vadiúj zenét hallgatván, majd kiadós fürdés után édesded alvással készülni egy újabb, hasonlóan kemény napra.
ehelyett persze lehetne ám hasznos dolgokat is csinálni, hehe, dehát miért baj az ha az ember néha kialussza magát és az egész napot értelmetlen semmittevéssel múlatja?? szerinted? baj? (a hasznos dolgok meg amúgyis várjanak türelemmel az utolsó pillanatig!)
plastik
2005.01.17. 01:16
minden egyes utolso pillanat kozben/utan megfogadom hogy kovetkezo alkalommal nem lazsalok az utolso pillanatig. de aztan megse, szoval megis megint.