vonatpótlóautóbusz

azt még ki tudom találni, hogy mit kéne kitalálni, de kitalálni már nem tudom. inkább csak szétosztom a csillagokat, fogyasztom a bogyókat és kitalálom mennyi mindent kéne még kitalálni.

10 éves a radiohead ok computer-e, minden idők (egyik) legjobb lemeze és ebből a jeles alkalomból valakik úgy gondolták, hogy ezt jó ötlet feldolgozni. hát nem annyira biztos hogy az, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tribute-lemezeket ilyen 2-300 forintért szokták árulni a teszkóban. ezt ráadásul még csak annyiért sem, mert ingyen letölthető (volt - jelenleg csak streamelhető). persze nem ez a dolog fokmérője, és valószínűleg ez nem is aggasztotta azt a 12 kedves előadót, akik feldolgozták a lemezt. még »

a paródiát lehet parodizálni?
vannak például napok, amikor egy csónakban süllyedünk, és nem teszünk ellene semmit, mert vannak dolgok, amik csak valahogy jók, és máshogy nem jók. a tervek például általában nem jók, mert nem megbízhatók. a szerződés például jobb, mert körültekintőbb, viszont alá kell írni és túl olyan. de mi lesz akkor ha mindenki alá akarja íratni a dolgokat? és mi lesz akkor ha nem lesznek tervek?
ugyanakkor ez már egy megváltozott tartalmú versszak volt, tehát jöjjön is a refrén: nem érek rá azon gondolkodni, hogy mi lesz akkor, mert üldöznek.
de majd írok róluk listát.

összehajtom és összeragad. kihajtom és flötty. másik meg gluggy és bugyburuggy. deaőizé.

hát ezt a dolgot nem annyira lehet, hogyismondjam. van ez a zenekar mindenféle kanadai muzsikussal, akiknek már a nevük is teljesen idétlen, és akkor hozzá van ez a két cd-s album ezzel a szintén nem egyszerű címmel, rajta összesen 4 track, melyek átlagosan kb. 22 percesek, a wiki szerint nagyjából mindentől különböznek, de talán post-rocknak el lehet nevezni, azt amit játszanak. szóval ez ilyen izé. instrumentális, zajongós, beleszpícselős, hosszanfolyós. nekem jó. az egész munkásságuk.

bölcs is vagyok, meg előrelátó. odaírtam az üres részre a B. nem B-t akartam írni, de úgy látszik parancsolnak. elég az hozzá, hogy odaírtam a megfelelő helyre, hogy ez vagyok én, így mostmár tudni fogom ezt az igen fontos dolgot. kivéve ha lekopik, de addig majd kitalálok valamilyen más megoldást. például elhegedülöm.

én vagyok a legokosabb. kis mintákat veszek a világból és újraosztom őket máshogy. még nem adtam neki nevet. elmesélek például egy történetet. az volt, hogy mentem a boltba gyalog. találkoztam az útfestőkkel, néztem a felhőket, vártam a zöldet. jött két biciklis szemből és elmentek. aztán amikor visszafelé jöttem a boltból, megint jöttek szemből a két biciklisek. hát ebből is tanul az ember. de azért másból többet.

az ember szinte hallja, ahogy mondja, hogy jeejeejee májámi.

sikerült a terv. nézd, hogy esik szét a szarkáosz! a kis szarpatakok elkezdtek egy irányba folyni és ami kicsit talán rendszernek tűnt, abból lett egy tervtelen nekifutás, szaladás lendületből, rohanás megszokásból, kényszerű kis menekülések mindig az utolsó pillanatban - az összes minden csak tart valami felé minden lehetséges kerülőúton.
lehet hogy egyszer majd elfelejtek lépni az egyik lábammal. de nem érek rá azon gondolkodni, hogy mi lesz akkor, mert üldöznek.

mindig csak a következőig kibírni.