vonatpótlóautóbusz

sose akartam űrhajós lenni, viszont énekes sztár mindig igen. van is már rokksztárfrizurám, vagyhát nem, de szerintem lehet belőle csinálni, meg úgy gondolom a testkultúrám is már megfelelően fejlett ahhoz, hogy egy színpadi showt előadjak, amihez akár tudnék írni szívbemarkoló balladákat is (vegyük csak a méltán ismeretlen az őszi szélben hajlonganak a fák című és szövegű varieté műsoromat) amivel fiatal lányok és minden féle másmilyen összetételű közönségrétegek seregének szívét lennék képes meglágyítani, vagy feltüzelni, ha arról van szó. viszont ezt szerintem senki nem hinné el nekem, már azt se hitték el, hogy jazztáncosnő vagyok, pedig az nem is volt igaz. úgyhogy valószínűleg az lesz, hogy feltalálok egy új stílust a beatbox és a glitch keresztezésével és ezzel leszek hazájában világhírű zenesztár. vagy már az is lehet, hogy az vagyok? a holnapi fókuszból kiderül!

elfelejtem az időt és alszok, addig amíg fel nem ébredek. Csilla kislánya, Bori például most megy másodikba. és álmomban majd mindig kettőt fordulok, mert egy az sajnos nem elég.

szóval a szemembe néztem és szimpatikusnak találtam magam, már csak azt nem értem miért nézek olyan furcsán. de ez ilyen állandó, végülis talán lehet vele kezdeni valamit.

nem is tudom ki vagyok. mi közül lehet választani? csak adatokat, tényeket, meg jelzőket tudok, de hát az nem ki, hanem mikor, mit csinál és milyen. hát ezt át kell gondolni.. például milyen érdekes lenne, ha én lennék az, aki a valóságból nemvalóságot csinál az által, hogy elnyúlik az időben, illetve elnyújt dolgokat az időben. csak aztán nem lenne ott senki aki megnézze, és akkor hiába a fáradozás. de például lehetnék valaki olyan is, aki elmondhatná magáról, hogy egyszer négy napig ült egy bokorban a város főutcáján és mosolygott, mert azt hitte fénykép készül róla, csak végül kiderült, hogy mást fényképeztek, viszont aztán a negyedik nap végére már mégis annyira érdekes lett ez a dolog a járókelők számára, hogy látványosság lett belőle és akkor meg már azért fényképezték le, és csak akkor ment el, amikor szóltak neki szerdán, hogy mostmár igazán meg szeretnék locsolni a bokrot. és akkor tudnák az emberek, hogy ja, ő volt az aki a bokorban ült, tudod laci. meg az az ember is lehetnék, aki kitalálta, hogy idenézz, törökméz, de lehetnék olyan ember is, aki fordítva álmodik. kivéve ha mindenki fordítva álmodik, mert akkor az nem túl érdekes. de például álmodhatnék magas, keskeny, meredek gyalogos felüljárókról egyfolytában, amikre nem mernék felmenni, pedig sosem voltam veszprémben olyan nagyon. állhatnék tengerpartokon, messzi országokban lévő tájképek meg kidíszvilágított híres épületek előtt, szép autók és szép nők társaságában jobbnál jobb bulikban és akkor mondhatnák az ismerőseim, hogy ejha, ez már döfi. viszont arra nem gondolnának, hogy ez is csak egy a sok lehetőség közül, mert simán lehetnék akár feltaláló is, aki feltalál valamit, ami miatt nem lehet bliccelni a buszon, vagy éppen gyöngyhalász is lehetnék, csak akkor sokáig vissza kéne tudnom tartani a levegőt. vagy feltaláló, aki sokáig vissza tudja tartani a levegőt, viszont nem gyöngyhalászik, mert nincs a közelben tenger. vagy gyöngyhalász, aki még sosem látott buszt és ezért nem is gondolkodik a blicceléssel kapcsolatos dolgokról, helyette meghal fiatalon tájfunban, vagy valami más t betűs betegségben. túl sok a lehetőség. lehet hogy inkább valami repülő dolog vagyok.

a pincér nem értette, hogy szék, de a zongorista! ő állítólag megjárta Amerika jobb helyeit is, nagy beleéléssel játszott, és úgy mozgott, mintha a South Parkban lenne. lehetne belőle ilyen műanyag két-három fázisú mozgó díszt csinálni, mint az az integetős aranymacska. de jól játszott, és..

mindig is akartam sötét színűt

hát nem.
vannak dolgok, amiket elfelejtek. például elfelejtettem beszélni magamról. elfelejtettem, hogy aztán mégis megtörtént és ezért újra megtettem. és most már arra sem emlékszem, hogy ezt milyen időközönként felejtem el. de elfelejtettem azt is, hogy az álmodó álmodik, vagy az álmodottat álmodják. elfelejtettem különbséget tenni és arra sem emlékszem, hogy mióta nem emlékszem.
de azért reméljük, hogy a jól hangzó dolgok végül egyben lesznek jók, mert ha külön, akkor húha.

(ez sokmindennel van így:) végülis lehet élni styrofoam nélkül, csak sokkal jobb vele. belga morr-os glicselektronikus akármi. meg kell hallgatni a heaven is burning-et és minden kiderül. elsőre kicsit lehet hogy taszítóan nyúlós, de adni kell neki időt és alaposan rá lehet kattanni. és akkor még ott van a same channel is! styro.be

áj iz mór sztrongör den törőcsik mari. mert tudja hogy mi az ha ráng és rákérdez kedvesen.

érdekes hogy egy kétnapos négyfilmes filmfélmaratoniból ez nyert. leginkább valószínűleg azzal, hogy többet hozott, mint amennyit vártam tőle, ellenben a másik hárommal. többé-kevésbé jók voltak, de nem volt igazán húha, pedig azok nagyszabású filmek, ez meg nem. és hogy ettől mit vártam? elijah wood elmegy usa-ból angliába, belekeveredik futballhuliganizmusba, a film hátralevő részében meg verekednek össze-vissza. kb ezt. és lényegében erről is van szó, na meg még egy kicsit többről. és ettől a többtől jó. vagyhát ütős, eh. de tényleg.
huligánok / green street hooligans @ imdb.com