vonatpótlóautóbusz

csendesen indul, de aztán a harmadik szótag után egyszerre lép be minden: a basszus meg a többi meg vagy 3 torzított gitárszóló, közben izomból püfölik a dobot, ezt egy vad trombita- vagy szaxofonfutam erősíti, amit még tovább tetézünk masszív ipari zajokkal és 2-3 ember féktelen sikításával, üvöltésével, ordításával, valamint stroboszkóppal.
az énekesnek már csak annyi dolga maradt, hogy ideges elkeseredettséggel, de érhetően és folyamatosan kiabálja: utóhatás.
amíg el nem múlik…

megaztán néha olyan érzésem van, mintha az egésznek semmi értelme nem lenne. és hogy az élet célja az, hogy aztán sajnálj meghalni. erölködés az egész. basztatnak itt egy élettel, minden bajod van és aztán mégis elhiszed, hogy milyen jó ez és nem kéne meghalni. pedig inkább olyan ez, mint a legyen ön is milliomosban a 3 milliós kérdés után, amikor már elvitted a pénzt és tökmindegy, onnantól már bármi jó.
semminek semmi értelme, mondogattam magamban, aztán rájöttem, hogy minden aminek mégis van valami értelme, az a szépséghez kapcsolódik.

ön holnap sudár termetű férfiként szökell a zöldellő rétek felett. a lába lehet, hogy hosszú lesz, a szája pedig mosolygós. minden jól alakul, de vigyázzon az árulkodó jelekkel!

Brian De Palma filmje sok szempontból érdekes. a történet, a képi világ, a szereplők, a zene, filmtörténeti utalások, satöbbi satöbbi. uh.. tátott szájjal néztük. egyszerűen bazijó! én azt mondom kötelező darab.
femme fatale @ imdb.com

messzire vivő mondatok, hangulati ívek, szótlan jelenetek, megértő mosolyok, kimondott érzések, mozdulatok a valóság határán - ez még kevés egy történethez, de kezdetnek nem rossz. előbb-utóbb valamelyikből lesz valami. vagy pedig nem.

tornadoval egyszer régen már megállapítottuk, hogy az emil.rulez!-nek csak utolsó számokból kéne csinálniuk egy albumot. úgymint M323 erről, és kukuruku a másik lemezükről. de meggondoltam magam. mert valóban ezek a számok elsőrangúak, de csacsiság volna azt mondani, hogy a többi rossz. igenjó számokkal van tele ez az album: winkler és eldee a hajóra mennek, kerti parti, a lány, aki csak derékig látszik - hogy csak néhányat említsek. emil.rulez! albumot hallgatni egyszerűen jó és kész! negyedjére pedig a koncertet sem fogom kihagyni…
zanga-zanga

múlthét vasárnap felkeltem és kipattant a fejemből ez amit most látsz. aztán pár nap alatt kidolgoztam a tervet és most kész: vonatpótlóautóbusz kettő. kicsit máshogy néz ki és kicsit máshogy is működik, de a lényeg maradt. szerintem dizájnja az nincs, de legalábbis drámaian minimalista, az ideológiai háttere a dolognak pedig az, hogy már majdnem egy éves a honlap és még nem szűnt meg, úgyhogy talán érdemes egy kicsit fejleszteni, változtatni.. majd még finomítgatom itt-ott, de egyelőre kész. nade nem is csépelem a szót tovább, ezt a pár sort is csak azért írtam, hogy legyen hova fikázni az új külsőt. nosza.

mindenkinek vannak tévedései. amikor például először kölcsönkaptam az ok computert, akkor meghallgattam párszor, örültem, andalogtam, nagyon tetszett a borítója, mittomén, végül visszaadtam hogy köszííí. aztán valahogy egyszercsak rájöttem, hogy az ok computer a világ egyik legjobb albuma. kb ugyanez történt ezzel az albummal is, kivéve hogy ez azért talán nem tartozik a világ legjobb albumai közé. sőt ha belegondolok, elég távol áll tőlem a szövegvilága, de valahogy mégiscsak lealáz a hangulat és egy kicsit elhiszem, hogy van egy ilyen világ is. angyalok, fák istene, merengő okfejtés, földi részegség. nemtom, valahogy most ez.. annak idején amúgy ugyanattól kaptam, akitől az ok computert.
nézegetni

hettta héten is voltam egyetemben. bementem egy előadásra ahol hirtelen kitöltettek velünk egy tesztet a szakdolgozatra készülő női hölgyek. egy kevéssel bonyolultabb volt, mint a hosszabb magazinos tesztek és kb ennyivel kevésbé volt színes is. mindenféle kérdésekre kellett válaszolni nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat illetően, aztán a végén kitöltöttem a teszt elején lévő felmérő tesztet. vagymimár. 1-től 7-ig kellett pontozni, hogy mennyire jellemző magamra az adott tulajdonság. becsületesen kitöltöttem, kettőre pedig azt a módfelett érdekes pontot adtam, hogy 2/7. oszt jaú. szeretem a teszteket, mert mindig azt hiszem, hogy kiváncsiak rám, vagy a véleményemre. persze mire a végére érek, addigra elszomorodok.
aztán ma filmeket néztem. két szomorú filmet. és az jutott eszembe, hogy az egykori alapgondolat már nem igaz. sokkal inkább úgy igaz, hogy ez direkt olyan, hogy olyan legyen mintha olyan lenne és ne tudd eldönteni, hogy olyan-e vagy csak olyannak akar látszani, és amikor megkérdezed, hogy most akkor mi van, akkor én azt válaszolom, hogy magam sem tudom és komolyan gondolom.
a két tulajdonság a tesztben a teátrális és a színpadias volt, ha jól emlékszem.

jaígy most.. höhö.. szóval faszságok helyett címmel új albumot jelentetek meg a héten nagy sebbel-lobbal, mert posztmodern neoavantgárd művész vagyok igencsak és ez megfelelő jogalapot képez a számomra. nem lehet majd sehol kapni, de nem is baj, mert olyan elvont és szürreális lett, hogy nincs rajta semmi, csak csend. nem is baj, hogy nem érti a publikum, a célom úgyis csak a megbotránkoztatás és a polgárpukkasztás volt. ezt majd elmondom egy talkshowban is, mert oda is meg fognak hívni, előre tudom, és azt is el fogom mondani a műsorvezető shómen spontán kérdésére, hogy szörnyű amikor valaki rádöbben, hogy amit csinál az szar és egyáltalán nem fogok csodálni bizonyos dolgokat, ettől pedig mindenki nagyon meglepődik majd, de azért mosolyogva tapsolnak. és hogy a bulvársajtó kiváncsiságát is kielégítsem, 88 forintos instant levest fogok enni nemsokára, néhány perc erejéig látható leszek a konyhaablakban. integetni is fogok, ha úgy alakul. ebből is láthatjátok, hogy milyen nehéz a sztárok élete! még jó hogy 10 percenként van reklám..