vonatpótlóautóbusz

lehet ám tíz órákat aludva délután is kelni, lassan megreggelizni, levest melengetni, újságolvasva hosszan ebédelni. vihogás, tőtikézés és matatás közben szépen eltelik az idő, hogy aztán vacsora után folytatódjon a játszadozás, vihogás, kattingatás. aztán sötétedés után bármikor el lehet menni gengelni, csipszet zabálni és a fűtött kocsiból bámulni az üres várost, minek utána még mindig belefér egy film. de mindezt helyettesíthetjük akár szolíd spontánházibulikkal vagy hosszú, de általában eredménytelen beszélgetésekkel a szokásos témákról. mire ezekkel végzünk, az óra jócskán elüti a zéjfélet és el lehet merengeni a napközben töltött vadiúj zenét hallgatván, majd kiadós fürdés után édesded alvással készülni egy újabb, hasonlóan kemény napra.
ehelyett persze lehetne ám hasznos dolgokat is csinálni, hehe, dehát miért baj az ha az ember néha kialussza magát és az egész napot értelmetlen semmittevéssel múlatja?? szerinted? baj? (a hasznos dolgok meg amúgyis várjanak türelemmel az utolsó pillanatig!)

azt hiszem nem nagyon jelent meg ez az album errefelé, de egy chevrolet reklámban mégiscsak beszivárgott a daydream in blue, ésazjó. az i monster nagyjából elektropop, air-ra, goldfrapp-ra és hasonló jóságokra emlékeztet, de elég vegyes lelkületű az album, úgyhogy másra is. a már említett daydream in blue mellett olyan nóták örvendeztetik meg a jónépet, mint a hey mrs, a heaven, vagy a who is she, ami egészen a szívemhez nőtt. ugyebár.
gyönyörű link, videók pedig a kiadó honlapján

és mikor már minden igyekezetem ellenére az egész veszni látszott és automatikusan úrrá lett rajtam a világvége, akkor rájöttem, hogy nem muszáj ám annyira erőlködni azért, amit egyébként baromira nem is akartam hanem épp ellenkezőleg?! aztán ez valamennyire megnyugtatott, felhörpintettem egy kis narancslevet és lefeküdtem aludni. sok dolgom lesz ugyanis mostanság, veszítenem kell..
(u.i.: nem tudom ki hogy van vele, de én is olyan vagyok, hogy bármeddig is nézem nem látom a háromdimenziós hajót az ilyen színes krikszkrakszos képeken. vannak dolgok amik sehogy se mennek.)

hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon, íme az adatok: beth gibbons a portishead énekesnője, rustin man pedig igazából paul webb, a talk talk egykori basszistája. hű. de ne feledkezzünk meg az albumról se. merthogy elég ütős zene. olyan kiütős, sehova sem illő, mégis mindenhez jó melankólikus zene. na és tévedés ne essék, a portisheadre nem igazán hasonlít. semmi ilyesmi, a legjobb jellemzés maga az album címe: out of season - hát ja, az egyik legtalálóbb cím amivel találkoztam. kb. minden mellette szól.
honlap

(a zenének nincs vége. a külső rázkódás segít a lényegre fókuszálni és nem hagyja elterelni a figyelmet. elkeseredett elszántság, az általában nem megkísértett lehetetlen megkísértése mégis. például.)
most meg aztán sokféle tészta közül válogathatok, de vegyük azt, hogy a szembejövőnek nem igazán szabhatom meg, hogy hogyan nézzen rám. ezt tudom, meg azt is, hogy nem tehetnek róla, de a szembejövőt mégiscsak könnyebb egy különös állatfajnak tekintve elméletileg pofánrugni, holott ez nyilván csak az indokolatlan önvédelem sietős formája. olyasmiről beszélek, mint az a jelenet, amikor mész az utcán és szaporán, de választékosan anyázod a járókelőket. mintha valami játékot játszanál, amiben aláhulló bombák elől kell félreugrálni és az esetleges ütközések elkerülése érdekében agresszív verbális gesztusokkal igyekszel megfélemlíteni minden egyes bombát, nehogy meg merjenek közelíteni. leírható, de nem magyarázható. ellenvetés?

nine inch nailsből sosem elég. ez egyfajta live-album, ráadásul két cédés. az első lemez (live) megpakolva sok szépemlékű, régebbi és újabb nin-számmal - semmi meglepő, egy teljesen jó live-válogatás. nade van itt nekünk egy másik lemez (still), ami egy kicsit más. a hivatalos forrás azt mondja, hogy nin songs recorded live in a deconstructed fashion - ezt szebben nem is lehet (tudom) mondani. a lényeg, hogy ez bármihez passzol: leépüléshez vagy felépüléshez, a dolgok elejére vagy a dolgok végére. egyszóval gyilok.
http://www.andallthatcouldhavebeen.com

óigen, ez tetszett. hirtelen elkezdődik, szép lassan kibontakozik, aztán csak kapkodjuk a fejünket és tátogatjuk a szánkat. fűrész is van benne, használják is, de a magyar címe nekem akkor sem stimmel. namindegy, apróság, a lényeg, hogy ez egy meglepően jó alighorror thriller krimi. jó móka, én mondom.
fűrész / saw @ imdb.com

ugye egyfogú kék nyuszi úgy változik meg, hogy régen odament a páros- és lyukasszörnyek közé, az arcukba mosolygott és ilyenek, aztán látva a hiábavalóságot odébb ment és eeelsírta magát. szegééény nyusziii, ityiri pityiri, hosszan sírt éjszakákon keresztül, könnyek nélkül, nehogy valaki meglássa. aztán a nyuszi egyszercsak úgygondolta, hogy eeejhát lófasza seggükbe az ilyeneknek és amikor látta közeledni a gonosz vérmes szörnyeket, akkor átment az utca másik oldalára inkább, mert ha nem kell velük találkozni, akkor nincs akkora baj, struccpolitika, bajnélkül sírás és sűrített narancskoncentrátum. ilyen ez a nyuszi. dazön it mék jú fíl bedör?!

namost lehetne választani, meg folyamatábra, de sarkított példából jobban ért a gyerek. tehát elég az hozzá, hogy tamás és balázs egypetéjű ikrek, mindketten elmennek egy buliba. tamás alaposan felönt a garatra és jól kirugik a hámból, ihaj-csuhaj. balázs segge viszont oda van szegezve a székhez, nem alkoholizál, csak bámul és azon gondolkodik, hogy hogyan került egy ilyen szar buliba, ez már hanyadik ilyen szar buli, mit lenne jó csinálni ilyen szar bulik helyett, satöbbi. eközben a buta tamás tudja, hogy ha nem italozgatna, akkor nem érezné jól magát, ezért a szomorú valóságot alkoholmámorral elfedve becsapja magát. de a balázs is buta, mert tudta, hogy ez lesz, és mégis. meg költői kérdés hogy akkor tényleg egyikőjük se szórakozik igazából, mert tamás hazudik, balázs meg nem is hisz benne, csakígy csinálják reflexből szokásszerűen?? ilyen bénaság az egész?
nemtom, meg nem is reprezentatív minta, úgyhogy baszódjon meg az egész. bocsi köszi, jövőre találkozunk. hihi :)

mit is csinálunk?? éppen kattintgatva és pislogva gyűjtjük az erőt valami kényszerű olyasmire, amit aztán majd addig csinálunk, amíg nem csinálhatjuk azt amit valójában akarunk. ú ez egészen hülyén hangzik,. szóval ez így pozitív szemlélet is lehetne, hogy a nemannyira kívánatos dolgokat pótcselekvések után ímmelámmal, az utána következő aztcsinálokamiténakarok jutalomszerűségét várva kezdjük el. de az adott helyzetben viszont szomorú zongorázás közben mégis a fal felé fordulunk és homályosan nézünk és arra gondolunk, hogy nem jó ez így ahogy van.
szóval veszélyes dolog a tudás, valóban. mert hát a tudáshoz az út a tanuláson keresztül vezet állítólag, a tanulás viszont gyakran kellően unalmas ahhoz, hogy teret engedjen a gondolkodásnak (elmerengésnek), ami mindig odavezet, hogy általános levertség, világellenesség, atombomba. ésakkor egymás vállán sírunk, ahelyett hogy arcunkon széles mosollyal suhannánk át sötét éjszakákon vagy olykor kacagással megtört elszánt szájtartással huzogatnánk ceruzákat és ilyesmiket üres papírok felett!!(? abszurd. izönt it/? bhraffhH.,-