vonatpótlóautóbusz

megtekintés után nagyon megoszlottak a vélemények, kb a szar és a nagyon szar között. nos a film valóban nem nagyon értékelhető normális filmként, a szar is egy lehetséges meghatározás, de nekem azért mégis tetszett. adott egy kusza történet (?) kevés támponttal, néhány furcsa szereplővel és ehhez illő, - engem legalábbis - magával ragadó képi világ és zenei/hangi aláfestés, szóval a hangulat. ez az amiért tetszett, a többiről - jelentésről, mondanivalóról, bármiről - írjanak mások.
a másik ember iránti féltés diadala @ imdb.com

(tehát ha nem fontos, nem vicces, nem érdekes, nem érthető és nem értelmes, akkor magamban beszélek magamnak. ez ilyen jó összeesküvés elmélet, hogy elhitetem mindenkivel, hogy hülyeségeket beszélek és nem hisznek nekem és ez bizonyára feljogosít valamire, de legalábbis arra, hogy úgy érezzem, hogy hahaha. úgyhogy hahaha.)
még egy ilyen mottószerűség a következő bekezdés elé: a hiba nem az ön készülékében van.
“ha azt mondom, az egyetem nem óvoda, nem kisiskola, de még csak nem is középiskola, feltehetően nem mondok semmit.” szóval maradjon ön is úgy és legyen újságíró, ne féljen, senki nem fog szólni, hogy nem kéne! egy ideig talán nem…

ott kapcsolódunk be a hétvégébe, hogy egy koncert közepén állok és miközben mindenki hatás alatt van, én azt veszem észre, hogy ha felfelé nézek és a hajam lefelé lóg, akkor nem folyik az arcomba az izzadtság, de üvöltök tovább, úgyhogy a koncert után fogyasztott ásványvíztől elbaszódik a torkom és ugyan hétközben egész szépen meggyógyul, mégiscsak aggódok amikor (villanásszerűen hazaérek, mert lelkesen próbáltam egyformát lépni és csakúgy suhant a táj és fájós lábbal betántorgok a szobába ésssa) passzív dohányzás most köhögés nélküli köhögéskényszerben bosszulja meg magát. dehát végülis semmi gond, egész este azon röhögtünk, hogy mondtam dolgokat és azon röhögtek, hogy azt hitték, hogy viccesnek szánom, holott épp ellenkezőleg és ezt viccesnek találva röhögtünk, nem is beszélve az edemszfemiliből szalajtott arcok látása felett érzett határtalan fejvörösödveröhögésről és a számtalan egyéb örömforrásról. kár hogy nem volt forrócsoki. de volt tea, ott a koncert után, és csocsózás és útszélén bukfenceltem, de aztán hazajutottunk,. hááhéhhéhéé! nemistudom, lehet hogy ezek nem velem történtek.. meg a 60-70 méter, borulás. az se! négyen ültek a bárpultnál, az egyik egy majom volt. háhá! átverődtem. mintha valami zene is szólt volna, végig, persze lehet hogy csak a porszívó zúgott. de szerintem szólt, mert ami jött le miközben a másikra aludtam, azt azóta többször meghallgattam. valami sárgát is rajzoltam a játszásról, meg volt egy kék is.. és az egész ott ér körbe, hogy mondjuk elképzelem, hogy egy koszdarab vagyok a hajamban. elképzeltem. koszdarab vagyok. egy koncerten repkedek a levegőben. hopp, itt egy köcsög, beleragadunk a hajába.. uhm, nézzükcsak.. egész érdekes, telnek a napok, ez a köcsög megy mindenfelé, összevissza alszik, kényelmesen kési le a vonatokat sorba, firkál mindenféle lapokra meg egy hülye füzetbe hülyeségeket mindenféle hülyeséggel, ide-oda kószál, találkozik mindenféle emberekkel, valami olvashatatlan szöveget gépel, egyfolytában a gép előtt ül és idióta zenéket hallgat, ül a füstben és csodálkozik. hátez hülyeez vaze! namindegy,. majd szól ha van valami érdekee– ahéhéhé! víz! vízvíz, a víz az nem jó, én kis koszocska nem szeretem a vizecskét! nade!! hátez ez a köcsög hajat akar mosni! há ménem szólt?? hát most hova menekgrkrgg… ez a baromálat! megint néz felfele és rázza a fejét mint a koncerten jobbgrhrabalra a vízben.. áállljmeg! segítsghgréég! - satöbbisatöbbi, szóval elképzeltük hogy kosz vagyunk a hajamban, végigkalandoztuk a hetemet és most, miközben a hosszú fejrázás közepette pukkog a fülem, haláltusát vívunk a fürdővízzel, filmszerűen lepereg előttünk az egy hét annak minden új élményével egy pillanatba sűrítve állítólag, aztán nyilván kínhalált halunk és vége. tehát körbeértünk. az meg nem fontos, hogy a dolgok mikor és kivel történtek, a lényeg, hogy emlékszem rájuk. de lehet hogy nem is emlékszem. egyszer valami ismerősöm azt mondta, hogy egyszer vagyunk fiatalok. hátmondjuk lehet hogy ezt én szoktam mondani,,. de nem tökmindegy? kaland az élet, pálmafák, teve. ilyesmi. ctrl+s. alt+tab. f5. semmi különös.

a shpongle az ilyen goa-pszi-hó-izébigyó mittomén nemértekhozzá, de valami olyasmi (ha esetleg még nem). most az egyébként legjobb számuknak számító divine moments of truth című csodát tartalmazó másik album helyett az egyiket válaszottam. itt szerintem a shpongleyes a legjobb, de nehéz a választás ugyebár, mert ez az album úgy ahogy van nagyon jó dolog. tyűű,. úgyhogy gyere aléljál velünk!
itt a honlap

a kérdésekre kielégítő válaszokat kapunk és vigyorgunk a délutánba, a tervek megváltoznak megvalósítás közben, de ennek tudatában azért tovább tervezgetünk. aztán nyilván lesznek új kérdések, a tervekről meg lemondunk. szóval semmi sincs veszve, nyugi..

egyes dolgokra magamtól kell rájönnöm. ez az album nagyon jó. valami, amiért megéri csendben maradni. állok az ágyam előtt, várok, nézem a falat. a falon az utóbbi hónapok (évek) gyűjtése. ide-oda kapkodom a tekintetemet: képek, rajzok, jegyek, rajzszögek, lógó dolgok. összekötős játék színekkel és formákkal. a fejemben színes vonalak cikáznak. az ágyamban fekszem. a tekintetem ugrál, a vonalak és a színek cikáznak. köszíííiii.

a pi-t azért érdemes megnézni, mert egyrészt baromi jó, másrészt érdekes tény, hogy mennyire kevés pénzből készült. mert eléggé. könnyed szórakozást ígérő, nagyon durva dolog ez a requiem for a dream rendezőjétől. a többi kiderül a filmből.
pi @ imdb.com

vappapaaa vappapaaaa vapppappéjóó vappappéjóóóó vappapppéra vaapppéra rétttéététéja réttééétééja ratatatara ratatatara tatatara réétttéttééjaa réttéttééja ratatatara ratata és ilyeneket csinálnak a hangszerekkel
volt egy ilyen világslágerek magyarul gyorsan című. kb ez volt a címe. és semmi értelme nem volt, csak hallgattam a zenéket és lejegyeztem belőle amit sikerült. amit a jegyzettömb megfogott. réttétéja. és amikor… amiket így leírtam, magyarul az angol dalszövegeket mármint úgymond fonetikusan, és néha nézem a látom és hallom amit a és az az érzésem, hogy ők ezt olvassák amit én ebben a címűben, vagy legalábbis olyat és komolyan is gondolják!/
bocs hogy nem használok felesleges szavakat. amúgy. ha ezt magamnak, akkor nem neked. ha magamnak, akkor csak gondolatok. ha gondolatok, akkor nem kéne leírni. ha leírom, akkor már nem gondolat. de legalábbis nem olyan. különben a gondolat az szar. ha valami gondolat, az már olyan mintha le lenne írva. a gondolat valami olyan, amit nem tudsz szavakba önteni. olyan kéne legyen. vagy nem, de akkor az mi amit nem tudsz szavakba? na mindegy, a lényeg, hogy becsapás ez, mert a gondolat egy szóbeli dolog, még ha nem is mondod ki, azt magadban szavakkal megfogalmazod és adsz neki címet, ezáltal a gondolat a belső hang amit mond, annak hallás utáni leírása úgymond fonetikusan. mint a világslágerek magyarul. szóval nem az, csak olyan. és ha visszaolvasod, akkor érzed hogy nem stimmel. rá kéne jönni tehát, hogy mi van a gondolat előtt, addig próbálom csökkenteni a veszteséget, mert a kettő között elveszik valami az eredetiből. de leírom. annak ellenére, hogy magamnak, mégis neked. kommunikáció. neked az arcodba, ezt olvasod, vonatpótlóautóbusz a neve. becsapom magamat tehát. te pedig elolvasod és nézel és elhiszed. és nemtom mit vársz, és ehhez képest mit kapsz, de jobb ha semmit. ha meg valamit, akkor azt nem kell elhinni. nem beszélgetünk, mert úgyse értjük meg egymást. ebből indulunk ki és ennél már csak jobb lehet, és akkor kell szólni.

mire észreveszem, hogy mennyire monotonná vált, addigra a szememet nyitogatom és balra forduló autókat látok a jobbkanyarban és piros csíkokat húznak maguk után és tényleg jobbra kanyarodnak. a településeket álmomban cserélgetem, minden alkalommal az elsőben ébredek és mire visszaalszok addigra rájövök, hogy ez már nem az előző volt. a rádiót egy kicsit lepauzolom és mesélek magamnak egy történetet, amit rögtön el is felejtek amint újra megnyomom a pauzot. lassú pulzáció fel és le. az előbbi pont jó ivásra és a véletlenszerűen felmerülő telefonhívások fogadására, az utóbbi pedig alkalmas a saját magától történő elrettentésre és az esetleges alternatív megoldások elképzelésére, bár utólag okos vagyok és tudom, hogy végülis hiába képzelek el bármit, mert mire kitalálnám, hogy hogyan kéne, nah háhát már újra fel is ébredtem később ebből mindez aztán lényegretér, ködbe vésssz éssmajd kádba víííz ésmost székben ülök, bőrből van, ebben szoktam ülni és most nem a néhány órája elképzelt lehetőségek közül választottam egyet, mert azon gondolkodok, hogy mi a különbség az alvás és a nemalvás között, de mondatokba foglalni nem tudom, csak sejtem, hogy mindegy. ezt meg már úgyis tudjuk, mer nyilván.

Robin Williams ugye nem csak vicces dolgokat tud. az egyébként egészen jó álmatlanságban ugyan semmi különös, de a sötétkamrában elég szépen domborít. meglepően jó film ez: egyszerű történet, szép képek, izgalom, dráma, satöbbi. megéri megnézni.
sötétkamra / one hour photo @ imdb.com