vonatpótlóautóbusz

tehát hogyha minden én vagyok azáltal, hogy ami van, az azáltal van, hogy én vagyok és hogy én hogy fogom fel, akkor ha én nem vagyok, akkor a minden sincs, tehát akkor semmi van. én meg attól függően vagyok minden, hogy éppen hol tartok. ilyen alapon viszont mindenki minden, én pedig valaki más mindenének a része vagyok esetleg és ha az a más valaki nincs, akkor az ő mindene sincs és én se vagyok és busz sincs és leső kutya sincs ésatöbbi. jótehát igazából én se vagyok és semmi sincs. csak ebbe nem nagyon gondolok bele, mert egy idő után azt mondom, hogy ez univerzális érintettség folytán nagyon veszélyes rám nézve és ijedtemben szétszaladok. nadeee miért is szarakodunk ezzel hogy nem vagyunk, ha egyszer vagyunk? háátakkor vegyük azt, hogy minden olyan amilyennek hisszük, nem tud nem olyan lenni, mert ha nem olyan, akkor olyanná tesszük. tehát minden léte és milyensége tőlünk függ, és ha mi nem vagyunk, akkor a minden léte és milyensége nem számít eltűnik nincs. tyű. najó mondjuk ez így súlyosan sántítik és szinte minden mondat elejére és végére teszünk három pontot, mert ezek a befejezetlen gondolatok elvezetnek mindenfelől mindenfelé és ilyen végtelenül egymásbaágazó végtelen elágazások mindent magábaszívó rendszere rajzólodik ki, ami ijesztően összeteh.. és rá ne jöjjek valamire, amire ha rájövök, akko– de- úgyhogy inkább mindezt elhallgatva elnapolva elfeledve hátrahagyólag és szétszaladásszerűen futásnak eredek jajongva jaj,. megmenekültem magamtól, menekülj te is!

muhaha. Torrente egy nem kifejezetten szimpatikus önjelölt madridi zsaru, akiről semmi jót nem mondhatunk el, ez a film mégis az ő alakja miatt ennyire jó. szaftos mediterrán környezet, az antihős Torrente, alkalmi segítői és egy kis drogmaffia - kb. ennyi a történet, mi meg fetrengünk a röhögéstől :)
torrente, a törvény két balkeze / torrente, el brazo tonto de la ley @ imdb.com

mert néha coldplay-t is kell hallgatni… megaztán nem is beszéltem még live albumról. a coldplay ugye olyan zene, hogy nagyon szeretjük, mert jó, de sokat csak végső elkeseredésünkben hallgatjuk. ilyen dzsókerszerűség nyugodt, unalmas, szomorú vagy akármilyen időkre, kinek mire. ezen a koncertlemezen jó pár ismert számot találunk, az albumokon hallható változatoktól nem sokban eltérő, korrekt előadásmódban egy kis kellemes lájvhangulattal, jópofa átvezetőszövegekkel. teljesen jó azoknak akik már ismerik a számokat és akik még csak most ismerik meg őket. mert néha coldplay-t is kell hallgatni :)
szokásos

ha a kétszázhuszonháromszázadik perc után még van valami, akkor felnézek hogy becsukjam a szemem és a zaj ütemére összeesve szétszerelem magamat pici darabokra egy csavarhúzóval és a pici darabjaimat gondosan pici dobozkákba teszem és minden erőm által elhagyatva üvöltve ugrálok hozzá a falnak neki és a pici dobozkákat meg közben rröhőőgve taposom szarrrááá szééjjel a gecibeeaéaaaz eghKrrhhgrHkgééészzeee<EE3Ett!!/4!?!)!R!! wáhhH?!!..z-

neeem, ma nincs! nincs szerencsétek ti csírák! mézespuszedlit zabáló döglött halak vagytok, múlandó, nyitott szemű asztalok szépen esztergált lábakkal és ipszilonokkal melltájon és ez mind hiábasült krumpli, aminek olyan az íze, mint a tányéron csikorgó villának, amit beleszúrok akárki szemébe ha nem hagyja abba és ttteeeeeljesen mindegy mit csináltok honnan hova mettől meddig, mert nem vagytok különfélék! nem vagytok semmik! egyforma pálcikaemberek vagytok, vékony lábakkal önfeledten tollasozó, bűzlő tehéntetemek, akik riadtan mossák le szárnyaikat a vértől, ami az előbb fröccsent rájuk, amikor szembeszúrtam az egyik falat, csak akkor elfelejtettem említeni, mert hát ők azt hiszik, hogy van valami és ők is valamik a valamiben, holott semmik! semmik! csupa nagy betűvel, kiabálva: SEMMIK! vuhaha! - dörzsölgetem gonoszan a kezeimet. ragadós, ugráló szaggatott vonalak vagytok betűk között és léteteket csak annak köszönhetitek, hogy egy hirtelen jött ötlettől vezérelve éppen milyen sorrendben kötöm össze a számozott pontokat a billentyűzeten. tőlem függtök, aranyoskáim! tőlem, pusztán a ténytől, hogy létrejöttetek. kezdet és vég, meg ilyen fasságok. mehh.. nem is tudtok ti semmit se nem! nincsenek jogaitok, nincsenek szabályok, nem várhattok semmit, még lehet hogy rosszat se! nemnem. pff! egyáltalán.. örülhettek, hogy nem töröltelek ki titeket, ti.. ti alávaló. ti,.. TI!
és ti még elhiszitek?! ah, mindegy, a többi nem érdekel..

először nincs semmi és egyszercsak fény van és bbúúúg a lámpatest, e-erősen búúg. valami így-igyígy szöszmötölget,.. nemis valami, sok valami. azt hiszem sokan vagyunk így a csendben. annyit látok csak, hogy. hogy a lámpa búg. a fehér falat átszeli a lámpatest és ömlik belőle a sárga fény és finoman, de erősen búg. egyébként a búgást és a szöszmötölést leszámítva cse-csend van, valamiféle kiváró csend. és aztán tényleg, távolról beszédet hallok. nagyon távolról nagyon hirtelen nagyon hallom a beszédet. halkan kezdődik, de aztán,. a–aztán egy pillanat alatt teljes hangerőn szól, nem hangosan, de érthetően. úhát aa-a lámpa közben elfordul a szemem előtt a fallal és a falból plafon lesz és a szöszmötölés zajából egy terem képe bontakozik ki és miközben mosolyogva felállok, hallom, hogy az igazságosság meghal, ha embertelenné válik, bármilyen pontosan is ügyeljenek rá-.. és van tovább is, de elfordul velem a terem éss az ajtó kerül elém és mire leviszi a hangsúlyt, addigra a kilincs ellöki magától a kezemet és nem számít, mert egyszercsak újra nincs semmi, csak csend a folyosó sötétjében és nyugodtan és türelmetlenül és félénken elgördül alattam a padló és a lépcső nem mutatva semmit a világból és az arcomon még az előbbi megértő mosoly van miközben kicsusszan alólam az épület és már az utcán vagyok és az út visz haza és én vidáman mosolygok a narancssárga lámpafényben, mert tudom, hogy ez még csak a kezdet. csak még nem tudom minek a kezdete.
szóval ott kezdődött, hogy a csendben finoman, de erősen búg a lámpatest, de ott is lett vége. egyelőre…

eléggé megkönnyítem a saját dolgomat azzal, hogy olyat veszek elő, amit úgyis mindenki ismer. a faithlesst legalábbis majdnem mindenki, nade talán ezt az albumocskát mégse mindenki annyira nagyon. ha mégis, akkor csacsiöregmedve és eltekintés. szóval a lényeg, hogy aki azt hitte, hogy nincs korábban, az hallgasson reverence-t, mert olyan zenéket, mint a salva mea, az if lovin’ you is wrong, az insomnia (albumváltozat), vagy a baseball cap, vagy bármelyik - na ilyeneket nem illik nem ismerni.
és ilyen a honlapjuk

Quentin Tarantino könnyed szórakozást ígérő, de mégis tartalmas filmjéről nem is mondok semmit, mindenki nézze meg, aki hajlamos a rendezőúr filmjeit szeretni és még nem látta, mert nem lesz csalódott. vahaha.
kutyaszorítóban / reservoir dogs @ imdb.com

az milyen álom, ami után/közben ki kell nyisd a szemed, hogy tudd, hogy hol vagy? vagy úgy is megközelíthetjük, hogy milyen álom az, amiből fel kell ébredj ahhoz, hogy észrevedd, hogy nem folytathatod, mert álom? és ennek a meggyőző eszköze az ébredés helye/ténye miatt érzett meglepettség? és ki az okosabb: te vagy az agyad? ha be akar csapni és észreveszed, akkor túl tudsz járni a saját eszeden, vagy egy lépéssel mindig előtted jár?

kkezdjük talán ott, hóógy az állapot az egy ideiglenes dolog. milyenjó ugyebár, mert akkor elmúlik. az állapot belső vagy külső okokra vezethető vissza, de mindenképpen a szépen rendszerezett életbe visz egy kis rendetlenséget, ha úgy tetszik a megszokottba egy kis szokatlant, hogy pozitív szemlélettel is.. könnyebben.. na tudod.
szóval adott a második lehetőség és felismerjük hogyhát ez az állapot nem is rossz??! nofene, mikéne ha vóna?! csakhát az állapot olyan, hogy természeténél fogva elmúlik, ezért ebben az esetben a célunk állandósítani, avagy később újra átélhetővé tenni az ideiglenest és akkor vidámság. (legalábbis ha abból indulunk ki, hogy jó és a jó dolgok vidámságot okoznak, de persze vannak egyéb esetek is.) ennek a visszamicsinálásnak sok módja van, állapottól függ. mégegyszer sulyokszerűen: állandósítani az ideiglenest. ezt ha jobban átgondoljuk, akkor ilyen folyamatábrát, holmi tájmlájnszerűséget kreálhatunk huncut kis nyilakkal: először lőn a megszokott leledzés a maga állandóságával, jön a hirtelenből az állapot a maga ideiglenességével, melynek más tulajdonságai vannak, mint az előző létállapotnak, ha pedig az ideiglenest állandósítjuk, akkor később ez lesz az állandó, de ez már egy másik állandó. tehát?! tehát megváltozott az életünk. nahát. persze ha nem sikerül állandósítani, akkor az megint más, akkor csak ilyen visszatérő valami, amit hívhatunk bárhogy, például kedvtelés. akármibármi.
namost van még ugye a negatív szemlélet, hogy jéé állapot, nna akkor így a fejünkhöz kapunk ésés akkor hogy gyorsan tüntessük el, nemkell, fujj, nemjó, kakapisifenebugyi. naésakkor ez vagy sikerül rögtön, vagy nem sikerül ésakkor az a rész jön, hogy hosszú próbálkozás, melynek keretében ugyehát próbáljuk kezelni a dolgot és visszatérni az eredeti állapothoz. ez - hogy ne fokozzam tovább az izgalmakat - vagy sikerül, vagy nem. ha sikerül, akkor jajdeszörnyűvolt, dejóhogyvége, meg ilyenek. ha nem sikerül, akkor szomorúak vagyunk, és az előzőekben felvázolt elv szerint állandosúl az ideiglenes és szomorúság, önmagunk álombasírása, belefeledkezés borongós időkbe. aztán vagy tényleg így marad, vagy később megváltozik még hosszabb idő alatt és a korábbi állandóság először állapotszerűen visszatér egy és így új minőségében ránktámad, aztán minthogy ismerős esetleg megszokjuk és mélabúsan bólintunk, hogy igen. sőt még az is kiderülhet, hogy amit rossznak hittünk, az az állandósulás során megszépülve átfordul jóba, ekkor úgy kiáltunk fel, hogy nemisgondoltamvolna.
hát nem fantörpikus?! a sok csacsiság mögött a lényeg viszont az ideiglenes állapotok elmúlása után következő bénulásszerű hatásszüneten van, amikor vagy megyünk aludni a picsába, mert másnak úgysincs értelme, vagy az előbbi csacsiságok tudatában példálózásszerűen mondogatjuk, hogy olyan ez mint amikor állsz az út szélén és nézed a fát a másik oldalon, hogy deszép fa, deszép fa és egyszercsak jön egy autó gyorsan és elmegy és vagy felkiáltasz, hogy hej (ácsi, mi volt ez ami tetszett nekem?), vagy felkiáltasz, hogy hej (anyádfasza, belezavartál a szép fámba!). de a hej! mindenképpen ott van. meg esetleg az a bizonyos mint amikor… kezdetű mondat. na ez most az. vagy megyünk aludni a picsába-