vonatpótlóautóbusz

“…mi a föld? érti? gondolkodott már rajta, hogy mi a föld? a föld! ez a teniszlabda! ez a narancs! tudja, kicsi vékony héjja van, tűz fortyog alatta lenn a mélyben és az egész őrülten forog, érti, forog egy nagy óriás tűzgomb körül! tudja, tűzgömb! ekörül forog az egész és közben robog örülten rohan… rohan egy világűrnek nevezett fekete kukában, mi meg, mi meg fejjel lefelé lógunk rajta! lógunk bele a mocskos szemétbe… ebbe a mocskos, üres szemétbe…” jancsó miklós filmje.
anyád! a szúnyogok @ imdb.com

vannak olyan albumok, mostanában elég sok, amire ráraknak maximum 2-3 jó számot, a többi meg nudli. nelly második lemezével nem ez a helyzet. azt hiszem ha ilyesmi lenne a popzene, akkor kevesebbet aggódnánk. a szerintem király első lemeznél ugyan jóval populárisabb zenével van dolgunk, de így se kell aggódni, végig élvezhető a lemez. az elején megkapjuk a slágeresebb dolgokat, a végén lehet csukott szemmel punnyadni, ejtőzni, akármi. olyanoknak örülünk, mint a one trick pony, a try, build you up vagy a saturdays, mert az a kedvencem. de a többi is jó.
ez meg a honlap

az emberek között távolságok vannak és.. és le lehet dolgozni ezeket a távolságokat. elindulsz gyalog, rollerral, metróval, vonattal, autóval, busszal és egyre közelebb jutsz.. városokon kell átutaznod és utcákon kell végigmenned és sötét erdőkön. erdőkön aminek a másik végén ugyan látod, hogy van valami, de csak homályosan bizonytalanul valami fény talán, aztán annyi. és addig meg ott az erdő, amiről csak azt tudod, hogy sötét… nehéz a távolságokat áthidalni, soksok és… és minden, mert hatalmas távolságok vannak emberek között még akkor is, ha egymás mellett ülnek. az utakat be kell járni, a labirintusokon át kell jutni, végig kell menni az utcákon, le kell fordulni a sarkokon, órákat kell várni pislákoló lámpák alatt, el kell tévedni, hibázni kell, hazamenni, elmenekülni, sírni, meghalni a napsütésben és újjáéledni egy esős reggelen és újra megpróbálni, még egy utcával közelebb jutni, vagy éppen semmit sem haladni és beletörődni aaa.. abba hogy reménytelen és minden nap eltévedsz. persze mindezt a hatalmas távolságot varázslattal is meg lehet tenni, varázsigék és miegymás… de a varázsigékkel nagyon nehéz bánni, nehezebb mint megtalálni az odavezető utat. úgyhogy-..

az a helyzet, hogy bármilyen hülye is vagy, ha azt akarod, hogy számítson amit mondasz, akkor úgyis lesznek nálad még hülyébbek, akik majd hisznek neked és úgy gondolják, hogy fontos amit mondasz. szóval ha megtalálod a nálad hülyébb közönséget, akkor ezt elkezdheted használni és egy kis helyzeti előnnyel bármit elhitethetsz velük. aztán azok esetleg fel fognak rád nézni, vagy jókat mondanak rólad. ezeket a dicséreteket ugyan az “én ezt csak magam miatt” felkiáltással gyorsan el is háríthatod, de épp erről van szó: úgyis arra megy ki a játék, hogy annak ellenére hogy tudod, hogy nem úgy van, mégis megnyugtasd magad, hogy 1) számít amit mondasz, 2) vannak nálad hülyébbek is. csak hát hazugságokra nem alapozhatod az életedet, mert egyszer lehet hogy jön egy nálad okosabb, és elhiteti a nálad hülyébbek azon bizonyos csoportjával, hogy amit mondasz, az nem úgy van. bár végülis mindegy, mindig lesz utánpótlás nálad hülyébbekből. jadehátakkor tökmindegy, amíg nem történik baj, addig mindenki nyugodtan hátradőlhet a kis hazug életében. amíg nem történik baj…
persze lehet hogy mégsem. lehet hogy én is egy ilyen hülye vagyok, aki hülyeségeket próbál elhitetni a nála hülyébekkel, esetleg pont veled. úgyhogy ne higgyetek el mindent gondolkodás nélkül. az ide kapcsolódó mottót pedig a pókemberben mondták meg a pókembernek, miszerint nagy hatalommal nagy felelősség jár, vagy valami ilyesmi. a tanulság nemtom mi. legyen mondjuk az, hogy egyetek csokit.

a placebóról már tudjuk, hogy a legjobbak közé tartozik és ezúttal sem lehet okunk semmi panaszra. sleeping with ghosts, the bitter end, something rotten, special needs, centrefolds - de minek is sorolom, ez is egy tökéletes placebo album. inkább felhívnám a figyelmet a lemez bonus cd-s változatára. itt remek feldolgozásokkal örvendeztetnek meg minket a srácok, de ami mindent üt, az a running up that hill, melynek eredetiét kate bush énekelte annak idején. placebóék újraértelmezték és lett belőle egy olyan zene, hogy szétszed és összerak és aztán újra. kegyetlen.
honlap

egy egészen különös világba tekinthetünk be, egy házba, ahol egy anya él két gyerekével és három szolgálóval. és az elejétől fogva félelmetes az egész. félünk, de nem igazán tudni mitől, gyanakszunk, de nem tudjuk kire vagy mire, úgyhogy csak türelmetlenül figyelünk, mert bizony ki kell várni a film végét, hogy minden(?) kiderüljön. szóval érdemes megnézni, már csak azért is, mert a látvány is teljesen magával ránt. nem is beszélve Nicole Kidmanről és a ruháiról, azok nekem különösen tetszettek :)
másvilág / the others @ imdb.com

az incubus legjobb(ként emlegetett) albuma. alapvetően zúzós rokkenroll amivel dolgunk van: vad gitarazás, dobcsapkodás, kiabálás. mivel azonban ez körülbelül ilyen alternatív rock, ígyhát beletettek mindent amit találtak (funky, triphop, stb) és pont ezért szeretjük annyira: összerakták ezt a sok jóságot és egy percre sem unatkozunk. úgyhogy érdekes próbálkozás lenne a lemez legjobb trackjeit keresni, de azért mégiscsak érdemes odafigyelni például a vitamin vagy a certain shade of green címűekre. kötelező darab!
incubus honlap

mostakkor programajánló: VIII. Csalánleves Fesztivál, 2004. augusztus 13-15., MASE tanya, Békéscsaba, Kisrét tanya 30. lesz minden nyalánkság, a szerteágazó lehetőségek közül kiemelném a csalánlevest, mint gasztronómiai érdekességet, a Jancsó filmek vetítését és a beszélgetést a Jancsóval, a Tudósok és a Másfél koncertjeit, valamint a Sickratman lemezbemutatót (buzi-e vagy?). háámittomén, mindenki igényei és lehetőségei szerint jöjjön ki a pusztába. a csalánleves amúgy egészen finom dolog, egyéb infók pedig a honlapon.

a teszkó előtt ücsörögve frissen sült stanglit és jégkrémet majszolva egész szépnek tűnik a világ. balra a szombat esti bevásárlók hada árad be a boltba, előttünk egy néni gondosan pakolássza be kékcsíkos szatyrait trabantjába, jobbra pedig trendi fiatalok mulatnak egy új skoda mellett, melyből a járókelők nagy örömére a kilencvenes évek lakossági trensz slágerei szólnak nagyon. frenetikus élmény.

aaamikor csak kapkodod a levegőt és minden szótag egy levegő és fel-alá járkálsz és és az ujjaid észnélkül pörögnek a levegőben és idegesen ide-oda rángatod a fejed és az órát nézed és a telefonod és a.. azegész annyira idegesít, hogy az idegességtől képtelen vagy túllépni az egészen, mert a várakozás az ilyen, hogy megöl, mert addig nincs semmi amíg nem jön válasz és a várakozás feszültségéhez pedig tökéletes soundtrack egy szám, amit aztán negyvenszer meg lehet hallgatni, mert más zene most úgyis érdektelen lenne, ez a szám viszont legalább rá tud tenni egy lapáttal az egészre és persze arra is jó, hogy azon gondolkodhass, hogy legfeljebb ha semmi, akkor utána azt mondhatod, hogy annyira feszült voltam hogy vagy egy óráig ez a szám ment és ez talán elég lehet ahhoz hogy megfelelően elkeseredett őrültnek nézzenek és begyűjthess egy-két sajnálkozást, hogy szegény de szomorú lehetett…
aztán biztos megkaptam az sms-t, de nemtudom mi volt benne, biztos nem a szóbajöhető legjobb lehetőség. a számot évek óta nem hallottam és ennyi jutott róla eszembe most hogy újra meghallgattam párszor. utálok várni.