vonatpótlóautóbusz

a zene! üvölt a zene. remegnek a basszusok és egy csávó szomorúan kiabálja bele a fülembe, hogy you are nothing without meee. aztán egy kis csend! aztán újra a zene! nem-nem, ez már zaj! a zaj egyre csak erősödik, egyszercsak átfordul csendbe! csend van. végtelen zörgő csend és minden ebben a csendben mozog. mi megyünk a lakótelepen át, én egy babakocsival. milyen babakocsi ez? nembaj, úgy tűnik valami ismerős gyerek. megyünk tovább a zajszerű csendben. az óvoda mellett pénzt vesznek ki a nénik ésésés a csendben üvölt a bankjegyautomata zaja. mi azért megyünk tovább. odaérünk a térre. egész kopár borús a tér. ez most ilyen ésés elkezd esni az eső. be is húzom a babakocsi tetejét. csak egy kicsit esik. a baba nyögik egyet és alszik tovább. még… még mindig csend van. kicsit nyugtalanító vihar előtti csend. hát nyomasztó itt állni a tér közepén, induljunk el vissza. induljunk.. ott.. a.. a fodrász! be kell jelentkezni. a. elindulunk arra. közel van. a babakocsi egyik alkatrésze jópofán kattog ahogy mozgatom. ehe. ahogy felnézek, már van velem valaki. felajánlja hogy elkísér. ő a… mindegy elkísér és ésés a hátralevő pár méter.. még ketten csatlakoznak hozzánk. errefelé sok az ismerős. régi ismerősök.. aöööodaérünk és de minden olyan zavaros. bemegyek mert látom, hogy ott.. ottbent a szokásos fodrásznő. szőke haja… azt.. látom a feje fölött, hogy az ő haja.. a.. bemegyek. bent már minden más. másvalahogy. az újonnan csatlakozó srác is jön velem és.. nem tudom mit akar, egy ezres van a kezében. sokan vannak bent. aaddííg a addig amíg megkérdezi, hogy adnak-e áfás számlát, addig én körülnézek. ésss. mert átalakították a helyet, olyan szűk lett. legalábbis szűk, tágasabb volt. megmeg meg ezek a barna betétek. as aso a sok könyv az ablakban.. azok.. és mindnek kifelé van a gerince.. áfás számlát nemmm adnak. hátakkor - mondja a srác - hátakkor majd otthon csinálunk és kimegy. én jövök és mondom hogy.. hogy-hogy hogy szeretnék bejelentkezni a holnapra. felajánlja a félhármat. a-a-a fél három? nem lehetne később? úristen miért van ekkora pult a fodrásznál? nem, aszongya… elkezdni nézegetni a könyvet, hogy… később fél hhééééét. aa máraa a–aaa-a-lig értem, fél hét?? igen aag43brghhgra z4zwqa6 cvr3jrrzí az nyolcázmilióezer hatszázhétnyolc 4negyvenötezerszá72kettő másodperc az jóó jóójójóó. jó nem kell idegeskedni jóójó másodperc fél három akkor.. ak–kkor az jó lesz akkor csak ez a zaj bazmeg.. ez a. nem értem de jó jóóvan jólesz. ésaz ajtót valaki kinyitotta és mi ez a zaj. ez a.. a zaj, valaki csöngettek. az ajtó.. valaki benézett a szoba.. a.. jahogy… akkorviszont… meleg van. párnák és takaró és… a zaj elmúlik… hogy 16:02… fú.

ez egy ilyen remek film igazából, lehetne ismertebb is. a család beköltözik egy új házba, közeleg a napfogyatkozás, a dolgok kezdenek romlani, de mindez csak a lánynak tűnik fel. a kezdeti sablonszerű jelenetek után a végére összeszedi magát a film, egészen ijesztővé válik és meglepődünk. a vége pedig egyáltalán nem megnyugtató. “a sötétség nagyon bölcs!”
darkness - a rettegés háza / darkness @ imdb.com

egy budapesti étterem körül bonyolódik a történet a 30-as években, a bajok fő okozója pedig a gyönyörű pincérnő (Marozsán Erika), az új zongorista és melankólikus szerzeménye, a szomorú vasárnap. a szereplők között bonyolódnak a szerelmi szálak, a dal világhírűvé válik, közben pedig a németek megszállják az országot és visznek mindent és mindenkit. de aztán a végén felcsillan a szemünk, hogy aha! jó film ez.
szomorú vasárnap @ imdb.com

mi is történik egy szórakozóhelyen? az emberek mindenféle előzményeket követően ellátogatnak a szórakozóhelyre. megnézik mivan, pacsiznak és pusziznak a haversrácokkal és haverlányokkal, vásárolnak maguknak innivalót és aztán beleélik magukat a helyzetbe, hogy ők egy szórakozóhelyen vannak bizony. vegyünk most egy táncos szórakozóhelyet. előbb-utóbb mindenképpen megszólal valami zene és egyszercsak előkerülnek az emberek, akik úgy érzik, hogy hát ez a zene olyan jó, hogy ütemre kell mozgani rá. szép lassan elindul a táncolás: ugornak, rázzák a csípőt, emelik a kezet és a lábat, forgatják a fejeket, a fiúklányok testmozgásukkal felkeltik egymás érdeklődését, keverednek, nyalogatják egymás száját, bűvészkednek a fényrudakkal, fújják a sípot, a haverek összekapaszkodva ugrálnak, néha egymás arcába üvöltik a dalszöveg egy-egy magvasabb gondolatát a napszemüveg mögül vagy a hosszúhaj alól. vannak persze békésebb jószágok, ők csak nézik hogy mivan, iszogatnak, dumálnak, bambulnak, helyváltoztatós taktikát követve méricskélik a mulatság résztvevőit. a lemezlovas eközben egymás után nyergeli a jobbnál jobb korongokat, teljesíti az esetleges kéréseket, a személyzet meg rámosolyog, odaszól, feltöröl, elad, kiszolgál. mindenki alkalmazkodik a szerepéhez, vagy valaki máséhoz. a táncolós és a nemtáncolós népség persze állandóan cserélődik, alkalmi és hosszútávú barátságok kötődnek és szakadnak meg, elhangzanak kedvenc számok, az italkészlet jelentőseg megcsappan, néhol takarítani kell, a nép letáncolja magáról a zsírréteget és a heti feszültséget, elkölti a pénzt, a dídzsé odatesz egyet a kultúrának, a személyzet reggelre elfárad és a biztonságiak sem unatkoznak. a végén pedig majd mindenki hazamegy, azt mondják, hogy hűde jó/szar/átlagos buli volt. aztán a következő héten ugyanez történik.
na persze. ugyanaz? valakinek élete legjobb bulija, valakinek élete legszarabb bulija, valakinek egy a sok közül, valaki meg otthon marad. mindenkinek más. olyan ez is mint minden más.

ezen az albumon az ördögök a szomorkás, vidám és vegyes hangulatú szövegeket sokféle hangszerrel megtámogatott zeneiséggel ötvözték, hűde jól. lehet választani: iszogatós barátokkal mulatás, fáradt szombat délután félálomban, szerelmibánatos éjszaka párnába sírással, meg mittomén - többek között ilyen alkalmakhoz tökéletes, mindenkinek igényei szerint. hozzám egészen közel áll az egy zacskó víz a tenger vagy a tengerparti homokvár, de sokkal inkább az egész album elejétől a végéig. szeretnivaló darab.
ponthu jól

mer az úgy van, hogy kimegyek a konyhába, a hajnali félhomályban kibontok egy doboz tejet, iszok egy kicsit, vissza a szobába, leírom ezt, aztán halkabbra veszem a zenét és nyugovóra térek.

ezilyen művészfilm, ezt illik rá mondani. Gus Van Sant, a rendező úgy gondolta, hogy megpróbálja Tarr Béla stílusában. és olyan is lett, csak Tarr Béla sokkal jobban csinálja. de hogy nehogy valaki azt gondolja, hogy feltétlenül meg kell néznie: a filmben annyi történik, hogy két Gerry megy a sivatagban, eltévednek és próbálnak kijutni. nem izgalmas, nem jön homokszörny, nem is nagyon beszélgetnek, csak mennek. tényleg. mindez Tarr Bélára emlékeztető 10-20 perces szótlan gyaloglós jelenetek formájában. de azért nekem mégis tetszett. érdekes film, akinek van ilyesmire késztetése, annak ajánlom.
gerry @ imdb.com

namár most itt van nekünk ez az album. ez attól függ. egyszer egy szép napos délutánon rendesen szétestem tőle, mert én hajlamos vagyok rá. de egyébként jó napos délutánokra is mosolygás alá. hangulat kérdése. sóhajtozva indul az album, aztán sírás, harag, melankólia, nyugalom - sokminden eszünkbe juthat. itt ez a 73 perc zene úgy, hogy nehéz lenne rossz számot találni. Daphne Descends, Crestfallen, Behold! The Night Mare - ha ki kell emelni valamit, akkor ezek a kedvenceim. de úgyis mindenkinek mást jelent. nekem kicsit olyan ez a lemez mint egy váratlanul átdumált hajnal. nem érdemes kihagyni.

hétvégén újra megnéztem a magnólia c. filmet, valahol balra írtam is róla egy-két keresetlen szót. azt vettem észre, hogy több szereplő életét a gyerekkori élmények tették tönkre/határozták meg. persze ez nyilvánvaló dolog, alapvetően mindenkivel így van, de szerintem sokan nem hiszik el magukról ezt, nem ismerik el. vagy nemtom mások hogy vannak vele, de én sokat gondolkodtam ezen már korábban is, hogy mondjuk én azért vagyok ilyen amilyen, mert történtek bizonyos dolgok 10-15 éve: a kórházba járás, a csúfolódás, a dolgok amikért szidást kaptam, az emberek akik átvertek, az a több mint hét évvel ezelőtti nap amikor utoljára sírtam, és és és ennyi jut most eszembe, onnantól úgyis más történet. meg önéletrajzot se akarok írni. csak mégis, voltak ilyen dolgok, amiken sok múlott. most meg azzal telnek a napjaim, hogy próbálom használhatóvá tenni, azt ami ebből lett. és te, hogy vagy?

a magnólia az egyik kedvenc filmem. ha megkérdezik miről szól, azt mondom emberekről, találkozásokról és véletlenelről. három óra, több szál és hihetetlen dolgok. furcsa, vicces, szomorú, bonyolult - egyszóval elgondolkodtató film ez. érdemes nem egyedül nézni, mert a másik valószínűleg mást vesz észre és ez segíthet megérteni.
magnólia / magnolia @ imdb.com