vonatpótlóautóbusz

a témobil napon nem sok érdekesség történt, csak ezt a sokszázezer emberek nem vették észre, vagy csak később. kis különítményünk (Mesy, Zé ügynök és szerénységem) azonban mit sem sejtve vetette magát az élvezetek közé, mert csak. volt sok ember sűrűn, sok ingyékóla, sok szórólap, árusok, léghajó, helikopterek, rosszul szinkronizált kivetítők, magyar fellépők, külföldi fellépők, satöbbik. a legérdekesebb tapasztalat a mobilvécé volt. egyrészt a tömeg nagyrészt agresszív, türelmetlen és buta volt, de itt nem: meglepően kultúrált sorbanállással kellett szembesülnünk. másrészt a mobilvécé kékes fényű magányából szabadulva minden szép lila volt egy kis ideig. néha a fellépőkkel is tudtunk foglalkozni, de értékelhető ideig tartó jóérzést egyikük sem okozott. az összélményt alapvetően a tömeg határozta meg. további érdekességek a galériában (képrekattintás), valamint a szaksajtóban.

vége a filmnek. el kell teljen egy kis idő. a gyerek kilopódzik a kamrába. nápolyit talál. ó igen, nápolyi. a nápolyi morzsál, de ez most nem számít, ez a nápolyi lesz az. aztán ahogy visszacsukja maga után az ajtót a befőttes üvegek újra magukra maradnak, a kamra fénye elnyelődik a csendben és sötét lesz. sötét - és ennek a sötét kis pillanatnak a magányában huncutul saját tükörképére mosolyog. itt dőlt el minden, ebben az óvatos pillanatban amikor csendben elengedte a kilincset. a nápolyi nem a kedvence, de ha mást nem is, legalább éhségét csillapíthatja. egy szokásosan szörnyű nap után most szörnyű tort ülhet felette és ez az elkövetkező szabadság kezdete. más most nem nagyon maradt.

az úgytevés az milyen dolog? úgytenni, mintha nem tudnék valamiről, ezt elhitetni és amikor kiderül mi az, akkor úgy csinálni, mintha ezt már tudnám és ezt is elhitetni. aztán azt mondani, hogy csak úgycsináltam mintha. és ezt is elhitetni. nem tudom mi értelme van. már rég megmondtam, ez direkt olyan hogy olyan legyen mintha olyan lenne és ne tudd eldönteni hogy olyan-e vagy csak olyannak akar látszani.

többször láttam, valószínűleg még fogom is. úgy el van játszva és meg van csinálva az egész, hogy az döbbenetes. még annyi, hogy Anthony Hopkins és Emma Thompson. nagyon súlyos, elgondolkodtató film.
napok romjai / the remains of the day @ imdb.com

tapasztaltam néhány dolgot a tegnapi sörfesztiválon bizony: egyrészt a mulatós zene nem ismer határokat, se istent, se semmit. olyan mint a honlap, bárki csinálhatja, ha van hozzá programja. csak itt szintetizátor kell hozzá. és lesznek is emberek, akiknek ez tetszik. aztán ugye a szépségverseny is jó dolog, biztos dicsőség lehet a sörfesztivál szépének lenni. ezen kívül a megasztárok olyan érdekesek, hogy le kell fényképezni őket, arra nem alkalmas nők is hordanak fekete tangát átlátszó nadrág alatt, nem árulnak rendes jégkrémet és végül baromi drága a sültkolbász. általános tanulság nincs, fenntartásokkal kell kezelni az ilyen rendezvényeket. vagy jobb helyre menni, mint arra mi idejében sort is kerítettünk.

fekete dzsígekkó póló, farmerdzseki, feszülős női trapézszárú csipőnadrág, rokkercsizma, hosszú őszes haj és arcszőrzet, sörhas. vagy fekete vászonnadrág, piros pulóver valami felirattal, alóla kikandikáló fehér inggallér, centi vastag aranylánc a kettő között, elegánsnak ható cipő, behúzott nyak, lapos tekintet. vannak ilyen emberek is, tudom mert láttam. lehet, hogy kevés inger érte őket, de az nagyon, ez pedig párosult a korlátozott lehetőségekkel. aztán úgymaradtak, mert nem szólt senki. kisvárosi romantika.

egyszer nem volt jobb dolgom és elmentem moziba megnézni. hát egyedül ültem a moziban. a magyar címe kicsit megtévesztő, de végülis találó. elég abszurd, kicsit nyomasztó, kicsit megható film. kicsit úgymarad az ember utána. nincs meg valakinek? :)
véresen komolytalan / carnages @ imdb.com

orosházáról és a vasútról még egy dolog szokott eszembejutni. egy orosházi ismerősöm említett egyszer egy fószert, aki a város egyik félreeső vasúti átjárójánál volt bakter. kezelte a sorompót meg mittomén mit kell, közben levelezőn elvégezte a jogi egyetemet és most jólmenő ügyvéd. igaza van. vannak ilyen érdekes szakmák, amiknél csak érdekesebbet tudok elképzelni. ilyen a bakter, a könyvtáros, a fagyiárus, a ruhatáros, fénymásolókezelő, meg stb. aztán van az a jelenet, amikor én megyek a (szerintem) fontos dolgomra és találkozok valami ilyesmi emberrel, és arra gondolok, hogy jé de vicces, nemis tudja nekem milyen fontos dolgom van. aztán eszembejut, hogy nemúgyvanaz, kinek mi fontos, relativitás, bla. megvan nekik is a helyük.

ez mondjuk unalmas téma, de mindegy… mivel nincs más választásom, ezért sokat vonatozom. például a békéscsaba és szeged közötti mintegy 100 kilóméteres távolság megtétele másfél, kettő, vagy kétésfél-három órába telik, kerekítve. ezek kábé 66 km/óra és 40 km/óra közötti átlagsebességet eredményeznek, ami nem ad okot az örömre. hozzátartozik az igazsághoz, hogy a kétésfél-három órás élménytúrában bennefoglaltatik többek között egy fantasztikus orosházi pihenő, itt mehetünk büfébe, nézegethetünk valami régi malmot, esetleg a buszpályaudvart, mert ilyen látványosságok vannak a közelben. szóval 66km/óra. zé ügynök azt mondta, hogy a frankó új vasút kilóméterét 1 milliárd forintért adják, márpedig zé tudja. ez szerintem meglepő tény, ígyhát gondoltam sorsközösséget kéne vállalni a mávval. a mi mávunkkal. a minap vonatozás közben elő is kaptam nemrégen ócsóért vásárolt olyanis színes ceruzáimat és ábrázoltam a fejlődő mávot elsuhanó vonattal és európai vasút teremtésével, amit természetesen egy varázsló végez varázspálcával, mert teremteni úgy illik. dehát ez csak vízió, hiába ez a szlogenjük. lehet inkább mávéknak is kéne venni ócsó festéket és kifesteni a vonatokat. vidám színek, vidám vasút. ezt jobban elhinném.

őőő hát erről meg mit is mondjak. nem tudom miért, de nagyon érdekelt ez a film. mostanában ez a legjobb film amit láttam, a kontroll mellett. nagyon olyan, hogy ú. hátilyen dráma keményen, nem vidám, élményszerű nézéssel, szép képekkel és jó zenével. vigyázni kell vele!
21 gramm / 21 grams @ imdb.com