vonatpótlóautóbusz

először nem érdekelt, mert az volt ráírva hogy horror sok fertőzött zombival. de aztán mégis megnéztem és rájöttem, hogy nem (csak) a fertőzött zombikról szól. nagyon jó film elég jó történettel és mondanivalóval. először az jutott róla eszembe, hogy látszik, hogy nem amerikai.
28 nappal később / 28 days later @ imdb.com

a címéről aszittem, hogy ez egy másik film, de nem és nem tudom melyik az a másik. mindenesetre merész dolog egy filmet morcheeba - blindfolddal indítani. ebből rögtön azt hittem jó film lesz, és végülis nem rossz. látni és hallani benne nagyon jó dolgokat, a történet olyan amilyen, de érdemes megnézni.
szétcsúszva / sorted @ imdb.com

a vonatpótlóautóbusz kultúrális tagozata szűnni nem akaró lelkesedéssel népnevelő-hagyományőrző missziót vállalva tárja a nagyérdemű elé a világ kultúrális csodáit. ezúttal mindenki Tibi Bácsijának, Dévényi Tibornak egykori hatalmas diszkóslágerét idézzük fel, hátha még nem mindenki felejtette el. a nosztalgia könnyeket csal a szemekbe, az élmény katartikus. de a szavak helyett álljon itt Tibi Bácsi fergeteges slágere 1990-ből:

Letöltés (mp3, 4,4 MB)

Dévényi Tibor - A lemezlovas dala

Dübörög a zenevonat, cikázik a fény
S minden napra akad új slágerköltemény
Már nyergelem a korongokat, hogy te jól mulass
Én a lemezlovas
Én a lemezlovas
Én a lemezlovas

Köszönjük, Tibi Bácsi! Köszönjük azoknak, akik lehetővé tették mai műsorunkat!

szia, jöttem beleszólni az életedbe. szerintem nem úgy kéne, nem azt, nem vele, nem most és máskor se. nem tudsz még mindent és később igazam lesz. majd szólj, ha tényleg.

de mikor dőlnek el dolgok? ki dönti el őket? milyen alapon? mi lesz azután? ki dönti el? miért nem én? miért én? miért ő? miért nem ő? de főleg miért? és egyáltalán mi miért? persze ez megint nem az a valaki, aki bármit is eldöntene. csak a dolgok kapcsolódnak egymáshoz, még ha egymástól független dolgokról is van szó.

szerintem az emberek apróságokon múlnak. kórház, villamos az ovi udvarán, paprika evés trabantban hazafelé, sorban állás az ebédlőben, bombariadó, osztálydiszkó, foci, egy “inkább még nem megyek haza”, szünetek, hallgatások, nemhallgatások, üvöltések, kérdések, válaszok, szavak, pillanatok és pillanatok utáni gondolatok és azutáni percek és napok és hónapok és láncreakciók. minden borul és aztán néha már csak el akarjuk mondani, hogy a dolgok apróságokon múlnak.

már megint az állatok. na mindegy. van egy gólya nevű hely, ahova tegnap jöttek a szarvasosok. tudjátok volt az amit ilyen szarvassal reklámoztak, hogy a vadász így jött, aztán mégse, meg ilyenek. tökjó volt, bejött két nő ilyen topban és volt náluk pohár meg ez az izé és aztán elkezdték osztani kis műanyag poharakban. és mondta a bogjafejű nő, akit elsőre somának néztem, hogy lehet nyerni, csak kell venni ilyen cuccot kis üvegben, meg jáccani kell. jaés ilyen feliratos poharat lehetett nyerni. hát mi annyira nem voltunk lelkesek, de aztán eszembejutott, hogy van nálam papírceruza és rajzoltam egy szép rajzot, hogy így mi leborulunk ezen termék nagysága előtt és szentként tiszteljük. volt a képen szentély, meg szarvas és vadász, meg az új termék szentül világító neve. ezután odavittem, mondván rajzversennyel lehet-e nyerni. ésakkor jött az, amire nem számítottunk. azt mondta a bogjafejű nő - aki amúgy már korábban se volt szimpatikus - , hogy ahhoz VÁSÁROLNI KELL ilyen kis üveges izét. aha! vagyúgy… úgyhogy szomorúan tapasztalván hogy itt kérem üzletről szól a dolog visszaültem a helyemre és elővettem a sötét színeket és gonosz dolgokkal egészítettem ki a rajzomat.

rövidtávú memória rulz. mostakkor történelmi pillanat keretén belül megkezdjük a működést. sajnos tüzijátékra és híresemberekre nem futotta a büdzséből, ez egy ilyen dolog. nemtom milyen dolog nem az első bejegyzéssel kezdeni, erről biztos megoszlanak a vélemények, de úgyis az van amit én akarok. vannak dolgok amik még lesznek és vannak amik már vannak, de jobbak lesznek, most azonban be kell érni ennyivel. aztán majd nő az élvezeti érték és a szánk is nagyobb mosolyra görbül és a világ is jobb lesz tőle. nosza.

sündisznónak lenni például jó lehet. az ilyen állat pont jó. nem túl feltűnő, de azért megkapja a kellő tiszteletet. néha elütik az autók, olyankor szegény lapos süni. de amúgy rendben van a dolog. gondolom meg van a magához való esze, főleg az ösztönei irányítják és nem kényszerek meg vágyak. fennhangon szimatolva élvezi az életet. és valószínűleg nem gondolkodik arról, mint egyes emberek, hogy milyen jó lehet süni lenni. mondjuk valószínűleg meglepő fordulat lenne süniként ébredni. de beleszületve biztos korrekt.

gondolom egy ideig fogjuk hallani a “méghogy európai unió!” felkiáltásokat, amíg látunk olyan dolgokat, mint amiket most még látunk. dehát ez olyan, mint a lovagok meg a rekettyés. csak ott aztán máshogy lett.

a macskák az árok szélén ültek és nagyon figyeltek bele az árokba. közelebb mentünk és láttuk, hogy egy hatalmas krokodil tátja éppen a száját az árokban. visszaszaladtunk a ház felé. a krokodil kijött az árokból és megette a macskákat. bementünk az udvarra és bezártuk a kaput. féltünk. nem sokkal később a macskák a garázstetőn voltak. a krokodil a szomszéd ház felől a tetőn közelített. félelmetes krokodil volt. aztán megjelentek a krokodilbefogók és mindenki megnyugodott.

ha nem megyek sehova, nem történik velem semmi.
viszont vannak ilyen dolgok, mint a vonatpótlóautóbusz, hogy mondják nekünk, de nem vesszük észre. mittomén "az utasokat a felújítás ideje alatt vonatpótlóautóbuszok szállítják". jóhát ezt így elkönyveli az ember magában, de általában nem vesz tudomást a vonatpótlóautóbusz, mint olyan létezéséről. én is utaztam ilyen járművön, az volt az érdekessége, hogy minél jobban nem fértünk fel a vonatpótlóautóbuszra, annál jobban lett helyünk a következő vonaton, amire átszállított minket. ez a felnemférés úgy nézett ki, hogy pl a buszvezető mondta, hogy nézzünk már ki, hogy jobbra jön-e valami, mert nem lát tőlünk. baj akkor volt, amikor rosszul taktikáztunk és a több busz közül arra tuszkolódtunk fel, amelyik nem elsőként ért oda a következő vonathoz.

egy másik ilyen dolog például az "intenzívebb rendőri jelenlét". hát ez is remek dolog. például egyszer fradimeccs volt a városban és emiatt intenzívebb volt a rendőri jelenlét. ez minket annyiban érintett, hogy sokan mentünk kevesebb biciklivel az út közepén a szembejövő intenzívebben jelenlévő rendőrautónak integetvén. aztán annyit lehetett hallani, hogy megfordult a rendőrautó, legyorsulta biciklis pajtásaimat és mondott mindenféle dolgokat, hogy mit ne csináljanak, amit az előbb igen. szóval a dolgoknak vannak ilyen mellékhatásai.

emlékszem régen a hugommal csináltunk olyat, hogy volt egy csomó ilyen kis könyvünk mindenféle témában és árultuk őket. éshát vicces volt, mert a szobában történt mindezen könyvek elárusítása, szóval a vevőkör kb a szüleinkből tevődött össze. úgyhogy vagy nekik volt rossz üzleti érzékük, hogy megvásárolták a könyveket, amiket egyébként ők vettek nekünk, vagy nekünk volt jó, hogy el tudtuk adni. mindenesetre a vásár végén a könyvek visszakerültek a polcra ahonnan levettük őket. később háziszerencsekereket is csináltunk, forgott is meg minden mi szemszájnak ingere. akkor még nyilván volt szerencsekerék a tévében.

namost én ki akarom fejteni a véleményemet. a szekrénysor az egy érdekes dolog. tegyük fel, hogy szekrénysor vagyunk és állunk a nappaliban a fal mellett. szugeráljuk. én szekrénysor vagyok. egyes szám első személy. én szekrénysor vagyok. kész, mostmár képzeletben szekrénysor vagyok. az odakerülés körülményeitől most eltekintünk, lényeg hogy szekrénysor vagyok a nappaliban és jön a többi berendezési tárgy. egy kanapé. tévéasztal. jön néhány barátságos fotel dohányzóasztallal. remélem dohányozni nem fognak, az nem tesz jót nekem, mert beivódik a fába aztán jajnekem. nade mi van még itt? szőnyeg. függöny. szépen gyűlnek a dolgok. tegyük fel, hogy eltelik pár év viszonylagos eseménytelenségben. most eltekintünk attól, hogy családi események zajlottak le, meg sok egyéb. egyszercsak új lakó érkezik a szobába. a többi bútor kicsit morgolódva fogadja, kicsit összébb kell húzzák magukat, hogy beférjen. nyilván nem lesz olyan kényelmes, mint eddig volt. nekem, a szekrénysornak mindegy, mert úgyse lehet arrébbtenni vagy ilyesmi. szóval megérkezik. szokatlan bútordarab. nem is tudjuk mi az, amíg nem kerül rá egy számítógép. igen-igen, ilyet láttunk már a tévében. egy számítógép. és mostmár tudjuk, hogy új barátunk egy számítógépasztal. hát jó, nincs mit tenni, végülis elleszünk. telnek múlnak a hetek. asszem nem szeretnek mostmár. régen mindig velem szemben, a fotelben ültek és beszélgettek. csomó érdekes dologról meséltek nekem. mostmeg vagy nézik a tévét, vagy a számítógép előtt ülnek. szomorúan esz a szú. aztán egy napon érdekes dolog történik. úgy indul, mint bármilyen este, tévénézés, számítógépezés. aztán a szülők lefekszenek elég korán, a lány még marad a gépnél. sokáig ott ül, aztán egyszercsak megszólal a telefonja és kiszalad a szobából. hohóó, belelátok a monitorba! korábban nem nagyon láttam bele, de most mit látok! a lány kedvesen mosolyogva romantikusan néz rám a képernyőről. mögötte pedig ott vagyok én, a szekrénysor! mégiscsak szeretnek! észre se vettem, mikor fotóztak le. ez biztos valami ajándék. hát mindegy végülis. mostmár boldog az életem, mert tudom, hogy szeretnek. egy közös kép rólam és a lányról… el vagyok ragadtatva.
csak mondjuk akkor lenne gáz, ha szekrénysor kolléga megtudná, hogy ezt a képet a lány szétszórta az interneten "ez itt én vagyok jobbra" felkiáltással és eléggé elfelejtette megemlíteni a háttérben lapuló barátját, a szekrénysort. vagy mondjuk nem megemlíteni felejtette el, hanem tudomást se vesz róla. mert szerinte így is nagyon romantikusan sikerült pózolni. hú nagyon. mer így lehet kapni webkamerákat ócsítva, hogy hatékonyabbá tegye az ember a csetelést. és ezekkel fényképezni is lehet. de meg kéne mondani bizonyos jányoknak, hogy általában nem lehet saját magukról (egymásról) erotikusan túlfűtöttnek szánt képet készíteni, főleg nem webkamerával. mert igazából elég vicces a szekszi nézéses dolog egy szocreál szekrénysorral a háttérben (elnézést ha megbántanám a szekrénysorokat), "vagy pozolas a bejarati ajto elott cipokkel es ruhafogassal" (hp). szóval nemhiszem, de biztos úgyvan, ők tudják. meg én nem is értek hozzá, csak ez így eszembejutott. sőt az is lehet, hogy van összefüggés a fogam és a fejem fájása között.