vonatpótlóautóbusz

(ennek az egyik felét nem értem de)
megmosom az arcom. alszok. megmosom az arcom.

amikor én ott jártam, ő már nem volt ott, úgyhogy nem találkoztunk. de mondták, hogy itt járt, egylábú asztalokat keresett, aztán elment, amikor az orvos mondta neki, hogy talán a szomszéd faluban van valakinek. azért fura, hogy nem találkoztunk, mert aznap pont volt egy utam a szomszéd faluba egy láda alma miatt, meg egy levelet is fel kellett adjak, az öreg orvos akarta meghirdetni az egylábú asztalát a járási lapban, mert tudta, hogy a hollófaszú isten egyszer úgyis eljön érte, ha majd újra szüksége lesz rá, de ahogy visszafelé jöttem, nem találkoztam senkivel az úton, csak egy lángoló teherautóval, de az már évek óta ott van és ott is lesz, amíg azt a fuvarost fel nem szabadítja az átok alól a hollófaszú isten, amiért el akarta adni az egylábú asztalt az almákkal együtt, holott tudta, hogy a faluban mindenkinek jelentenie kell minden gyanúsat, ami az asztallal vagy az almákkal kapcsolatos. márpedig nem fogja felszabadítani, mert az asztal már nem egylábú. nem állt meg, úgyhogy raktunk rá még két lábat az orvossal, hogy rátehessük az almákat a piacon.

őrsártortás ősrántottás önsorsrontás önsörsöntés őrsörsertés őrsorsértés orrsársörtés orrsátorrés orrsörsátor orsósontás orss~ nem igazán.
a dobozokban viszont dolgokat találunk, ha kinyitjuk őket..
na nemmintha’

késő bánat, más emberek nyomora, tanulságos történet. vajone. deaálmosan nemszabad […] szintekoldusnak megállni, mert leesik a kenyér, vagypedig máshogy kell fogni jaj. szinte blogolok. ésmég máshogyis, meg anzsambömaan. minden nap három másik dj vagyok. most dj például.. csakhogymégis.

időtelés. mást eszek, mást iszok, mást hallgatok és mást nézek, máshol lakok, máshogy alszok és más dolgokat nem értek. minden máshogyan más. a minden is más. de közben ugyanaz vagyok és a mindenminden is ugyanaz, csak éppen más pontokon találkozunk. azt hiszem ezt hívják sodrásnak. időtelés, mindegy milyen távon. most meg ketten vagyunk itthon, én és a vacsora. a villanyt úgy hagytam és majdnem egy óra kellett, mire levettem a cipőmet. időtelés. a többit meg majd meglátjuk.

zsábzsáb hátyátyá. hollalallala.
nincsenek konkrétumok, csak sok pici dolog a világban, ami mind lassan mozog valamerre zizegve. csodálatosan megnézzük mindet sorban és ezzel el is telik az idő..’

a világ működik.
(a világ nem működik!)
és mi lesz holnap?

kísérleti (pszichedelikus?) alternatív postrock akármi győrből jól. jól! például a fotocell meg a berlin az kettébasz, olyan gyönyörű zajorgia. le lehet tölteni, meg lehet hallgatni, meg lehet őrülni.
itt

lajos, a virágföld nem érezte a dolgok súlyát. a tizedik napon belenézett a tükörbe, és látta, hogy az egyik szeme kicsit vörös. hm - gondolta - túl komolyan veszem ezt az egészet, ezért aztán egy tiszta zsebkendővel letörölte a vörös foltot a szeméről. utána elindult a munkahelyére, hogy felmondjon.

íme minden háztartásba sorozatunk következő darabja, a morphine. ennek a sorozatnak az az egyik lényege, hogy ezeket a zenéket diszkográfia szinten kell fogyasztani. nekik egyébként úgy sikerült lekerekíteni az életművüket, hogy az énekes egy koncerten egyszercsak meghalt. ez persze kellemetlen, de legalább nincs bizonytalanság - biztos, hogy minden jó, amit elkövettek, már nem lehet elrontani. úgyhogy csak kiragadtam az egyik lemezt a morphine életműből és nesztek. morphine-t minden háztartásba! amúgy ilyen rockzenéről van szó erős jazz/blues ízekkel, nagyon jól.