a második moloko album, rajta a sing it back című annakidején mindenhonnan folyó számmal. pedig nem is az a legjobb szám szerintem, vannak itt olyan csodás triphop szerzemények, mint a knee deepen, a be like you, a the id és az album legjobbja, a should’ve been could’ve been - inmáj hól opinyon. de végig a lemezen remek triphop muzsikákkal találkozunk, köszönünk nekik hogy heló és megbarátkozunk velük alaposan, mert a moloko örökbarátság :)
esetleg honlap

heló én vagyok a mellékszereplő. mármint. a mellékszereplő áll az utcán vagy megy. jamég nem, gondolkodik hogy álljon-e ugye. aztán elindul a zene. milyen? meglepetés, régikedvenc, emberevő zene, visszafogott félelemmel reszketve énekelve nyomja el a sötét utca csendjét. uh. a mellékszereplő ugye olyan.. hiszen ő nem is mellékszereplő! a mellékszereplők egyszercsak felbukkanak, befolyásolnak valamit és mellékesek. de ő nem mellékes. pont annyira megy segíteni, mint amennyire neki is segítségre van szüksége. szóval főszereplő. emlékszem egyszer álltam kabátban a vonaton a fülkék vagymik előtt és olvastam az újságot és fújt be az ablakon a szél és semmi különös, csak emlékszem. meg arra is hogy régen mindig azt álmodtam, hogy mindenütt virág volt és labdát dobáltunk a falhoz. a váratlan dolgokat ugye nem lehet úgy várni, hogy “hátha most történik valami váratlan”? ahaha, persze hogy nem lehet. hiába. de azért a főszereplők szépen óvatosan elkezdték átírni a forgatókönyvet. még akkor is, ha a billentyűzetre nehézkedve éppen pont nem látok túl a következő tízperces egységen. egyperces. visszafelé mondjuk esetleg. úgy.. ülök vagy fekszek és aazon csodálkozok, hogy a szemüvegemen keresztül nézve kisebbek a dolgok mint… de pedig ez az én szemüvegem, jónak kéne legyen. á, ezek szerint magamon kívül vagyok. kívülről szemlélem a saját életemet… mondjuk ez így kicsit őőő szóval az élet szót negatív értelmű mondatban használni eléggé olyan mintha valami komolyat vagy fontosat akarnék mondani, vagy épp a heti aktuális depimről mesélnék sírva (paródiaelem), de most nem erről van szó, mert amíg ugye így a saját vállamról nézem az életemet, addig ez annyira lefoglal, hogy nincs időm és agyi kapacitásom és erőm és alkalmam beleszólni a történésekbe. ahhoz külön vissza kell másszak a fülemen keresztül vagy mittoménhol, hogy amit látok azt ne úgy nézzem mintha filmen látnám, hanem elfogadjam valóságnak és elhatározzam magam arra, hogy beleszólok. mert ez nem film, ebbe bele lehet szólni, a forgatókönyvet is bármikor át lehet írni. de azt még nem döntöttem el, hogy ez a szemlélődés inkább jó, vagy inkább rossz, csak azt tudom, hogy van amikor nem szabad emberek közé menni, mert a világ veszélyes, főleg történetünk főszereplői számára, mert így az egész csak arról szól, hogy megpróbálják elhitetni a világgal, hogy amit mondanak az úgy van és nem véletlenül van úgy, dehát nem nagyon figyel senki és vagy sose lesz vége, vagy nem nézek tovább tátott szájjal a monitor mellett el a falra a falon a képre, hanem most abbahagyom. amúgy te próbáltad már legyőzni önmagadat?

mit is mondjak?! az ok computert minden idők legjobb lemezei között tartják számon. alapmű és kész. hosszan lehetne mesélni az albumról, a borítóról, a jobbnál jobb számokról, de most csak egyetlen számcímet mondok: climbing up the walls. ha van legkedvencebb számom, akkor ez az! csakúgy miheztartás végett. szóval az ok computer kötelező darab, nincs mese.
radiohead.com, followmearound

piros

2004.08.19. 01:45   blog   2 hozzászólás

jó hallani azt a mondatot, hogy “olyan boldog vagyok”.

az indusztriál nagy öregjei csináltak egy albumot, ami nekem is tetszik :) nemtom, valahogy a korábbi lemezekre nem tudtam annyira ráhangolódni (too dark parkot kivéve), ez viszont nagyon bejön. nem hosszú, viszont kb hibátlan. ghostman, past present, daddyuWarbash - ezek így *hamm-hamm* megesznek, de ahogy mondtam mind jó, meg albumot úgyis egybe hallgatunk ugyebár.
ofisal vebszájt

nemrég volt tudosók, de kitérdekel, most van újra. merthogy nem átallottak 2003-ban is kiadni egy albumot, ami engem legalábbis végtelen örömmel tölt el. letöltöttem (mert le lehet) és meghallgattam és mégtöbbször meghallgattam és megszerettem. maradt a jellegzetes stílus, némi elektronikával megfűszerezve. kabátmadarak, az öngyilkos, feminista, átültetés - szóval ez a lemez is tele van örömforrással.
erre-erre

feküdtem a párnám alatt és azon gondolkodtam, hogy nemsokára olyan időszak következik, amikor esténként szomorúan fogok lefeküdni, mert nem lesz miért felkelni másnap. illetve lesz, csak minden szóbajöhető dolog félelmetes vagy unalmas lesz, semmiképpen nem kedvemrevaló és mégis muszáj. aztán felébredtem, de úgy, hogy nem aludtam. aztán pánik volt, újraindítás és most nézem a csíkokat ahogy mennek balról jobbra, felről le, lelről fe, ahogy nőnek a százalékok meg a többi számok és írok és ezennel elérkeztünk oda, hogy pontot teszek a mondat végére, majd megnyomom a gombot.

volt ez a vámpíros-budapestes film, hogy underworld. jóvolt. ez pedig a zenéje, ez is jó. from and inspired by the film. szerintem kicsit idétlenül van szerkesztve a lemez, már ami a számok sorrendjét illeti, de nembaj, ez nem érdekel minket, mert kapunk remek üvöltözős és remek halálközeli és mittoménmilyen nyugis számokat. hogymondjamhogy. olyan jóságokkal ajándékozódunk meg, mint például david bowietól a bring me the disco king, a skinny puppytól az optimised, lisa germanótól a from a shell, meg satöbbi. hallgassuk sokat.
underworld az imdb-n

csalánleves zárónap

2004.08.16. 16:45   blog   1 hozzászólás

tűz
nagynehezen sikerült kijutni a csalánleves zárónapjára, ez pedig azzal járt hogy lemaradtam az előző napok vélhetően csodás esti programjairól, vagyis tudósok és másfél. háámindegy, most kaptunk cserébe sickratman lemezbemutatót és hideget.
először persze ki kellett vándorolni a pusztába. megtettük. aztán a zenés-táncos blokk közben/után rájöttünk, hogy tényleg hideg van, a tűz körül viszont nem. a tűz pedig olyan, hogy mivel melegít, lehet sütni rajta dolgokat. így mire a sickratman koncert kezdetét vette, már nyársak lógtak a tűzbe, a felhalmozott készletek okos felhasználásával pedig megszületett a liftes-foghagymás pirított briós. én inkább nem kóstoltam meg, de a sima fokhagymás pirítós jó volt. a családias hangulatú koncert közben zajlott, megtudtuk, hogy a buzi-e vagy című számnak nincs története, ezért aztán nagyon nehéz megjegyezni a szöveget. azért harmadik próbálkozásra végül sikerült véghezvinni az előadását, dehát első koncert, a közönség is lelkes volt, szóval belefér. a többi számot is az elsőhallás érdeklődő örömével hallgattuk. lehet hogy igaza lesz az előadóművészúrnak, miszerint fél év múlva mindenhonnan folyni fognak ezek a zenék - néhány szám az albumról mindenképpen. aztán csilláut a tűz körül, hazabiciklizés az augusztusi hidegben és egyszercsak reggel lett.

miért?

2004.08.15. 04:44   blog   még nincs hozzászólás

végülis tudod, hogy miért …hogy mire megy ki a jááték. hát jóhogy tudod, de nem is tagadod. de azért nem mondod el! neeem, el nem mondanád érthetően, hogy esetleg valaki meg is értse. azt mondod, hogy azzal pont a játékszabályokat szegnéd meg? ah.. hát igen, igazad van, mert ha elmondod mi van, akkor lehet hogy tudni fogják, de érteni nem. és lehet hogy a varázslat csak akkor működik, ha a megfelelő helyen és időben. úgyhogy inkább nem próbálkozol, mert azért szereted te magad, a kudarcot meg nem annyira. maradnak tehát az éjszakák, meg hogy a barátaidnak és más embereknek mesélj rövid, számukra értelmetlen történeteket, amikre mondhatják hogy aha biztos, meg órákat várj, pedig utálsz várni, de mégis úgy érzed megéri, megpersze hogy felhívd a figyelmet a világra és benne olyan dolgok szépségére, mint a szívószál vagy a vízfesték. persze mindezt csak azért csinálod, hogy ne kelljen elmondani, hogy miért csinálod, mert ha elmondanád az okát, akkor nem lenne értelme. kegyetlen egy játék ez, én mondom, nagyon nehéz hozzá játszópajtásokat találni és játszani is nagyon nehéz. néha az is eszedbe jut, hogy baszódjon meg aki kitalálta ezt az egészet, de olyan ez, hogy ezt játszani végülis kiváltság és öröm. amellett hogy szenvedés. mert ha játszod, akkor minden erről szól. és mi lesz, ha megnyered a játékot? nos, a főnyereményt mindenki magának választja és ha megvan, akkor fogod, hátralépsz egyet mosolyogva, megfordulsz és belegyalogolsz a naplementébe. aztán amikor másnap felébredsz, kezdhetsz hozzászokni a tudathoz, hogy megnyerted a főnyereményt, de a játéknak még nincs vége, mert soha nincs vége. úgyhogy,..