vonatpótlóautóbusz

a lelkesedés nem lankad, egy személyes szerkesztőségünk kulturális missziót vállalva ismét egy évekkel ezelőtti sláger (újra)megismertetésére szánja el magát. illetve nemnagyon volt sláger, de nekem legalábbis igen. a lápi pócról nem igazán lehet/érdemes sokat tudni, a formáció - amely nevét egy halról kapta - valamiféle experimentális izé. honlapjukon találunk több számot is, de minket most a szabó sára című ballada érdekel - ezzel azt hiszem sikerült maradandót alkotniuk. hát íme, fogyasszák szeretettel, hogy egy klasszikust idézzek.

Letöltés (mp3, 1,8 MB)

Lápi Póc: Szabó Sára

Béborult, béborult, bé is feketedett
Az a szegény Szabó Sára vízbe vetemedett
Nincsen az Garamnak arany girindája
Mellbe szegény Szabó Sára béle kapasznyonna

a héten elkezdtem valami olyat, amihez egeret használok, aztán nyomtatót és ollót és papírvágókést, végül pedig ragasztót és ecsetet. mert nem kegyelmezünk a gyaur kutyáknak, kimegyünk az utcára, be a házak közé, felmászunk a falakra és a táblákra és a mindenhova és belerobbannunk az arcokba - akár a többi terrorista. később pedig jobbat többet jobban, addig itt van ízelítő ízlelgetni, csak kattintani kell, meg félni, meg mittomén.

a bőrgyógyászok és pszhichológusok és atomfizikusok és mindenki által tesztelt ajándékba kapott szuper tusfürdővel csak az a bajom, hogy az alján nyílik, úgy mint a kecsapostubus és ahogy tusfürdővételezés után érdeklődve visszacsukom, akkor pontosan a szemembe fröccsen néhány csepp és marja. ilyen életveszélyes mellékhatásai is vannak, ezért sem szabad pl. autóvezetés közben tusolni.

- gyere már nórika! indulnunk kell, vár a doktorbácsi…
- de één nem akajóóók menniii!!!
- nórika ne idegesítsél már! elkértem magam a főnöktől hogy időben odaérjünk. induljunk már végre!
- deeeéénnneem!!
- mi az hogy nem??!! ezt már megbeszéltük egyszer, nem?
- de.. dea… a sanyi mesélte, ho-hogy mi volt a doktojbácsináll éss énn nemm akaom hogy így sokat ott-ott-ott ott vááárjunk, meg ilyen unalmas úújságokat kelljen ólvasni. nem.. és nem-nem mert.. a a… aztán meg oan késő lesz mire bemehetünk aa doktóbácsihoz azazaz tök késő le..
- ha nem haladsz persze hogy késő lesz!! gyerünk!
- de nneeeeeEEEEMM!! aszonta a sanyi, hogy… hogy ho-hogy le kell vetkőzníí és bekennek a… a doktobácsi beken valami hüje izével ésakkóa..
- az biztosan a vizsgálathoz kell… jóvan ne sírj nóri. nagy lány vagy már, semmi fájdalmasat nem csinál a doktorbácsi. gyere induljunk. mostmár ne találj ki semmit! na, gyere szépen…
- éés apúúú… ugye hazajövünk sötét előtt?? mert a-a-a… a sötétben meg.. meg hideg is lesz és én úúgy féélek :(
- jajhát ha haza akarsz érni időben akkor igyekeznünk kell.. mondom hogy siessünk!
- jóde… figyeelj.. mi micsodák vagyunk?
- HJAAaaj… már megint ez. mondtam már, hogy verd ki a fejedből ezt a… ezt az útburkolati jeles butaságot!
- de miért hazudunk mindig egymásnak??!! múltkor is megígértem hogy majd járok úszni, meg.. megmeg mondtad hogy anyu süt olyan finom epres tortát ésés ehelyett csak itt fekszünk a járdán az áramtelep mellett és nincs semmi! SEMMI! lehet hogy nemis vagyunk. ésha vagyunk.. áá.. mindegy :( …ésakkor apúú.. mi történik mi..- miután meghalunk??
- nem tudom. senki se tudja.

az utolsó éjjel, erről szól ez a film. elkap és nem ereszt. ahogy először vége lett úgy éreztem hogy újra meg kell néznem és most, pár nappal később, újranéztem és még jobban tetszik. a film az Edward Norton által megformált Monty utolsó éjszakáját mutatja be: megpróbál még elintézni dolgokat, elbúcsúzni barátaitól, megbékélni magával és a világgal és felkészülni arra ami rá vár. aztán a 24 óra letelik és… és ez a kényelmes film mindezt profin tálalja, megismerünk jópár arcot és talán a dolgok nyomasztó utolsósága sem annyira ismeretlen. elkap. tényleg.
az utolsó éjjel / 25th hour @ imdb.com

nem bírom azokat az embereket, akik sok egyforma karakterrel igyekeznek nyomatékosítani mondanivalójukat és nem bírom a kovászos uborka szagát és a gépem hangját, mert nem tudok tőle aludni és a világot még mindig nem értem, de mivel most nincs időm rajta gondolkodni, ezért nem teszem, így aztán magamban sem találok hibát, úgyhogy bodottá.

először hát nyilván sötét van. sötétben ébredsz. legalábbis úgy valahogy. ésha esetleg nem, akkor lámpafény. az az jó, mert a dolgok szép narancsszínűek a csendben. amikor aztán telik az idő és egyre lassabban pattognak az ujjaid a billentyűn, lassul a beszéded és úgy végülis kezd mindegy lenni, mert a.. akkor… szóval talán aludni kéne, de aaz csak elvileg. mert. akkor. janem, hanem most. most nem fontos. tökmindegy, így el lehet bizonytalanodni. ni. azz belefér. az ablakon kinézve a fekete fák között egyre kékül az ég. mire a madarak is elkezdenek próbálkozni aa elnyomni a szomorú zenét, addigra teljesen világos van. kint és ilyenkor már az emberek beindulnak. tudom hogy ilyenkor már mennek a tompa napfelkeltében szatyorral a kezükben, fogják a pórázt, egykedvűen tekerik a biciklit munkába menet, meg várják hogy beinduljon és készülnek a napjukra szertartásszerű rendszerességgel. ilyenkor. mert akkorha máskor úgyhogy ilyenkor van a legtöbb fanatikus ember az utcán, aki így korán kel. mint olyan mint amikor mondják hogy gyere valamikor majd vizsgázni, lehet jönni fél négytől, akkor csak a nagyon elszántak mennek oda fél négyre, meg akik épp úgyis ébren vannak. mint a reggel, amikor a dolgok kezdődni látszanak, hát arra se megy el mindenki, legalábbis. csak akinek muszáj, vagy aki olyan. minden olyan ilyenkor mint egy átvirraszott éjszaka után. és te aludni mész, ő meg alvásból jön, vagy nem mész, de valahogy mégis egymás másik végén vagytok a másik emberrel. ellentétesen, úgy érzed. de ki tudja? végülis friss vagy, mert ettél is, de akkoris szokatlan időben kelsz fel ésésés látod meg tudod hogyan kéne. vaggggy hogyan van… vannak a dolgok éss hosszúakat pislogsz és olyat ásítol hogy beleremegsz meg tág szemekkel hosszan nézed a monitor alatti rendetlenséget, bámulsz ki a villamos hátulján a reggelbe, meg ahogy a nap rásüt a szemedre két ház között, nahát akkor eszedbe jut, hogy végülis ég a szemed az álmosságtól és azt hiszed nem vagy álmos, de.. hátde végülis lehet hogy tényleg nem. inkább éhes. tudni véled, hogy az alvás megfelelően adagolva tudatmódosító hatású szer. olyanhogy. személytelen lesz a találkozásod a világgal, egyfajta rácsodálkozás, hogyhát jéé más az egész, mint amikor esik az eső és az unalomig ismételt utcák is egészen más képet mutatnak a pocsolyák miatt, és beletörődve lépkeded át őket, hogy hát igen-igen, ez most tetszik, ez a találkozás is ilyen újszerű. újszerűvé. úrszerűvé úr szerű vé ember, tudod amikor fejenáll és széttárja a lábait, az vé alakú, és ő az aki régi napszemüvegben vár az újságra alulrólnézve. űrszerű. meg lehet ezt szeretni és kihasználni az előnyöket. igaz, hogy ez a.. a micsoda.. a napszak relativitása, amikor a kis rések, amikbe az ember az emlékeit teszi, na ilyenkor a legmélyebbek ezek. hát ez bizonytalanná tesz és teret ad az asszociációnak, meg a barackléivásnak, a lusta tettvágynak, ami lehet hogy egyszerűen csak unalom.. és végülis nem igazán számít, mert majd eljutsz valahova. ide. és többszöri próbálkozás után, még mindig itt vagy, mert talán félsz hogy ez elveszik, és közben arra gondolsz, hogy mivel is ment el ez az éjszaka? de végülis mindegy. meg kell próbálni, ennyi az egész.

én már nem kiabálok
én már nem kiabálok
én már nem vitázok
én már ezzel nem foglalkozom
én már ezzel a nem-foglalkozással se foglalkozom
én már az égvilágon semmit le se tekerek
én már nem ugrálok
de ha egy szót szólsz
letépem a fejedet

innen idéztem unalmas (álmos.. őő mittomén) estéken (estén… hajnalon, most) aktuális olvasnivalót: drMáriás - szép a puszta

a recoilt öblítsük le egy kis tudósokkal, mert ez még olyanabb. ez még jobban el van borulva, még ekszperimentálisosabb. gitározás, dobolás, vad trombitálás, sajátos, szabad szövegvilág. az album a címadó dalhoz hasonló jazz-rock zúzások és a minimalista elbeszélő költemények (mint pl. a ma futó emberekkel találkoztam) között kalandozik észnélkül. a kedvencem az éjjelotthonkint, mercsak, meg különben is a zene és a szöveg úgy van benne, hogy amíg az egyik eltereli a figyelmed, addig a másik titokban elképeszt. például későőszi reggeleken történő vonatozáshoz nagyon bevált.
lehet letölteni

először a tények: a recoil lényegében a depeche mode-ból ismert Alan Wilder szólómunkássága mindenféle vendégművésszel. (92-es albumán pl Moby is dalol, csak hogy nagyon híreset mondjak). nem tudom ezek alapján mire számít a kedves néző, de a recoil bizony nehezen emészthető, mániákus, eeeborult zene - szerintem döbbenetesen jó, Alan bácsi a hangulatfestés mestere. legalábbis ettől az albumtól mindenképpen így van, a 92-es bloodline című még visszafogottabb. az unsound methods-on viszont már olyan számok borzolják a kedélyeinket, mint az incubus, a luscious apparatus, a stalker vagy bármelyik másik. szóval ez megesz!
megaztán