vonatpótlóautóbusz

dobáltuk a bowlinggolyókat a fejünk felett nagy hévvel, de valahogy nem működött. aztán néhány álommal később láttam hogy kell igazából csinálni.

te ki vagy?

andövótö páötri. kuruc labanc. egyedem begyedem. hova már, hova fokozzam?! ha lefűrészelt fejeket gyűjtenék azt is hamar megunnám. viselkedjetek rendesen, ti mennyi buta emberek. grezeze. liszönap.
egy csomó dolgot akarok, meg egy csomó dolgot nnem akarok. és akkor majd dobja a gép? neem.
hahaha. hajóvonták találkozása. szedjétek szét és tegyétek össssze, mitérdekelengem?! hah. ’sztennyi.

milyen fura hogy emberek mozognak körülöttem miközben szétgörbül a fejem. néha beszélnek is hozzám úgy látom.

kicsit le kell lassítani a dolgokat, meg az kell, hogy ne szóljon hozzám soha senki és semmi, és aztán már csak azt kell majd begyakorolni, hogy ne éhezzek meg és akkor tényleg sikerülhet. különben nem is érdemes belefogni az egészbe.

sokkal egyszerűbb lenne az élete az embereknek, ha nem keresnének magyarázatot mindenre, amit elsőre nem értenek meg. úgy van és kész és kus!

érdekes lehet fontos dolgokat mondani olyankor amikor senki nem veszi észre mert nem figyel eléggé.

valahogy itt alig vannak élő emberek.

mindenki meghülyül. ne hülyüljetek már meg léci. hát faszkivan?! legyen minden jó! nézzetek ki az ablakon, milyen gyönyörű a világ. a madarak csicseregnek, a fiatalok is gördeszkáznak, de az öregek is szimpatikusak és pulcsit cserélnek egymással és annyira ráérnek, annyira aranyosan ráérnek és unatkoznak és elvannak. az élet szép. például.

szétszedem magam darabokra. terítek le újságpapírt aztán a nagyobb részeket valami nagy nehéz dologgal szétcsapkodom erőből vávává, a kisebbeket valami mással barmolom szét mégkisebbekre, valami erős maró anyaggal kimosom a résekből a szemetet meg a részek közé szorult koszt, a felesleget kidobálom és a még használható elemekből összerakok valami nemtommit. de lehet hogy nem lesz kedvem.