vonatpótlóautóbusz

3×1 étkezés közben helyett. teljesen nem oldja meg, de addig is muszáj szedni valamit.

javítsunk a közérzetünkön? kevesebb kávé, kevesebb számla, kevesebb szakadás.
sírjunk inkább? több zaj, több jégeső, több marcipán.
vagy onnan nézve fordítva? honnan nézve hogy.

az jutott eszembe, hogy valószínűleg módszertani katasztrófa, mégpedig végkimenetelében bizonytalan, szőnyegen szétfolyó, mindig mindenben mindenhonnan mindenhova. ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint a naív festők. vajon ők is gondolkodtak, hogy akkor ez most elég szar-e már amit csinálnak, vagy lesz még szarabb esetleg? vagy így is van akinek tetszik és akkor meg az egészen más úgy? vagy ők tényleg azt hitték, hogy értenek hozzá? én legalább tudom hogy nem. én csak. én csak sose tudom.
(és csak remélem, hogy nem kell majd egyszer a dolgokat sírva szétkalapálni nagyon véglegh. léci.)

konstellációk vannak
az út közepén jövök
lenyelem a vérem
és még csiri biri

és akkor azt mondtam, hogy mind a ketten tudjuk, hogy ez hová vezet. a másik baj az, hogy egyedül voltam.

sose dolgozzatok a sóbizniszben ha jót akartok.

beteszem a kedvencek közé. így

[…] tökjó hogy mintha csak én lennék. tökjó hogy.

valahogy úgy mondtam, hogy innen most mind a két irányba elég rossz lenne, de legalábbis veszélyes.